Meseíró kislányom művei.

11 éves kislányom meseírásba fogott!



                   Egyedül a szavannában

1.rész
Új nap virradt a szavannára.Én és a testvérem játszottunk.Engem Sarának,a testvéremet Kiarának hívják.Történt egyszer,hogy Kiarával játszottunk.Én futkostam,ő meg követett.Én túl messzire mentem,Kiara nem mert utánam jönni.Én azt hittem,hogy követ.Beleestem egy folyóba,és elsodort az áramlás.Úszni nem tudok,se vadászni.Lemerültem a víz alá.Elájultam.Később azt veszem észre,hogy a folyó partján fekszek.Felkeltem,és tovább sétáltam.Hiába hívtam a mamát és a papát,nem jöttek.Miért?Nem hallanak?Amint sétáltam,megláttam egy elpusztult állatot.Senki nem volt a közelében.Így hát odamentem,hogy lakmározzak kicsit.De amint beleharaptam,egy oroszlán család közeledett felém.Elfutottam.
-Mami!Papi!Kiara!Hol vagytok?-hívogattam a családtagjaimat.Senki nem jött a hívásra.-Biztos aggódhatnak miattam!
Amint mentem,találkoztam sok különös állattal.Fölnéztem az égre,és megláttam egy dögkeselyűt.
-Valahová mehet!Talán enni!-mondtam,és követtem.Elvezetett egy elpusztult bölényhez.Én vígan ettem belőle.Ízletes csemege volt.Amint teleettem magam,megláttam egy lyukat.Üres volt,és hűvös.Bemásztam,és kicsit lepihentem.Estére járt,mire újra kimentem.Már hűvös volt kint,de én nem fáztam.
-Vajon látom még a családom?-mondtam magamban.Egy gepárdcsalád közeledett felém.Jó újra látni fajtársakat!Ez egy nagy család volt,öt gyerekkel.
-Jó sokan vannak!-gondoltam.Vígan közeledtem feléjük.

2.rész
Egyre közeledett hozzám az idegen család.Amint megpillantottak,az anya odajött hozzám.Szagolgatott,hogy ki vagyok.Amint rájött,hogy én nem vagyok az övé,elkezdett morogni.Rémülten bámultam,hogy most mi van.Elfutottam előle,de követett.Aztán megállt,és visszament a családjához.Én fáradtan dőltem le egy nagy árnyékos fa alá.Körbe néztem,mi minden van a közelemben.Később újra fölkeltem,és tovább sétáltam.A mamit meg a papit még mindig kerestem.Sírtam,hogy hol vannak.Őket akarom látni!Pár perc múlva megláttam egy sérült bölény borjat.Odamentem hozzá,és fújtattam,meg harapdáltam,hogy elpusztuljon.Láttam a papit sokszor vadászni.Mindig az áldozat nyakába harap.Kipróbáltam én is.Mivel még túl fiatal voltam,elsőre nem ment.Többszöri próbállkozás után meghalt,és én jókat ettem belőle.Amint telelett a pocim,vizet kerestem.Néhány óra gyaloglás után se bukkantam egy csepp vízre sem.De elefántcsordát láttam.
-Ahova ők mennek,ott víz is van!-mondtam magamban,és elkezdem követni őket.Hamarosan egy kisebb tóhoz mentek.Bemerészkedtem közéjük.A tó szélén ittam.Később bementem hűsölni egy kicsit az elefántok közé,mire a felnőttek föl emelkedtek,mintha agyon akarnának taposni.Megrémültem,és elfutottam.
-Miért nem szeret senki?-kérdeztem magamnak.Kicsit később megláttam a folyót,amibe beleestem.Követtem visszafelé,amikor kétfelé nyílt.Nem tudtam,melyiket kövessem.Követtem a vékonyabbikat,de nem vezetett sehová.Eddig.Jó pár órát gyalogoltam,de nem jutottam semmire.Lepihentem a folyó partján.

3.rész
Pár óra múlva fölébredtem,és tovább követtem a folyót.Még mindig sehol egy lélek.Tovább hívogattam a mamit,hátha jön értem.De nem jött.Éhes voltam.Megszoktam,hogy mindig a papi hozza az élelmet,de most nekem kell gondoskodnom az ételről.Egy strucccsakádot láttam,ahol az egyik fióka túl messzire ment a mamájától.Én lecsaptam rá.Ezt a nagy madár észrevette,és követett.Én meg futottam,számban a kismadárral.Végül leráztam,és meg ehettem a kaját.Finom volt!Azonban a folyót mégis csak követtem.Mentem,amikor a vízben valami furcsa zöld törzset pillantottam meg.Ráugrottam,mire egy krokodil bukkant föl.Én kiugrottam,és elmenekültem.
-Inkább nem követem a folyót haza!-mondtam rémülten.Lefeküdtem egy öreg odvas fa árnyékába.Este felé járt már a nap.Éjszaka fölébredtem,mert oroszlánok közeledtek felém.Elmentem inkább máshol szálltam meg magam éjszakára.Eltelt már jó néhány hét,hogy eltűntem.Sokat nőttem azóta.A családom többé nem kerestem,semmi értelme.Most már vadászni gyakorlok.Először még kisebb állatokra.Antilopokat kergettem,és egyet sikeresen le is vadásztam.A szavannában sokat sétáltam,és megláttam egy bölénycsordát.Közéjük rohantam,mire egy öreg bölény rámrontott.Menekültem visszafelé.A nagy lény csak követett,és követett.Megláttam a folyót,és beleugrottam,majd át úsztam a túloldalára.Fújtattam a bölényre,majd elsétáltam.
-Sok volt ez a mai nap!-mondtam,és ledőltem kicsit.Mire fölébredtem,már este volt.Nem láttam sok mindent,és nekimentem egy fiatal gepárdnak.
-Vigyázzál!Nem látsz a szemedtől?-ordított rám az idegen.
-Elnézést.-mondtam ijedten,és tovább álltam.

4.rész
Hajnalra járt az idő.Kicsit meg éheztem,és vadászni indultam.Nem kellett sokat sétálni,mert egy tetemre bukkantam.Odamentem az élelemhez,és falatozni kezdtem.Amint jóllaktam,lenyaltam a számat.Reggel pedig egy tóhoz mentem hűsölni.Út közben rengeteg állattal találkoztam.Nem mindegyik volt barátságos.Láttam zebrákat,zsiráfokat,más gepárdokat és elefántokat.A kis tavacskától távol megláttam egy fajtársamat.Ő is nőstény,akárcsak én.Feküdt a földön.Épp meg ellett.Pár perc múlva megláttam négy kicsi fejet.Engem nem kötött le annyira.Amint mentem tovább,két hím gepárddal találkoztam.Elmentünk egymás mellett,az egyik még hátra is nézett.Leültem egy árnyékos fa alá,és néztem a tájat.Hamarosan megláttam egy embert,amint sok-sok tehenet terelt.Volt mellette egy juhászkutya,aki állítólag sokat segít a gazdának.Erre felkaptam a fejem.Már dél volt,én meg éhes voltam.Oda osotnam az ebédhez,és kiszemeltem magamnak a kajának valót.De amint ráugrottam,a kutya ugatni kezdett,a gazda meg elkergetett.Én nem mentem messzire,hanem többször is próbálkoztam.Felismertem az áldozatot,mert kicsit vérzett a háta.Amikor már vagy hatodszorra ugrottam rá a tehénre,a gazdája ütögetni kezdett a hosszú botjával.Lemásztam a tehénről,és fújtattam.Nem féltem,de még is távolabb mentem.Aztán megláttam egy borjat,ami elég gyengének tűnt.A gazda a kutyát dícsérgette,én meg lecsaptam a picire.A nyakát haraptam,és elvonszoltam.A gazda meg csak csodálkozott,hogy hova lett az a kis csöppség.
-Biztos a gepárd vitte el a borjat!Ezt még megjárja!-mondta a tehenek vezére,az ember.Én az egész kicsit befaltam,és elmentem.

5.rész
Amint sétáltam,egy idegen,négy kölykös család pihent egy kis,árnyékos fa alatt.Az anyjuk odaszólt hozzám:
-Mit keres egy ilyen fiatal gepárd a szavannán egyedül?-erre nem válaszoltam.-Nem hallottad kislány?Kérdeztem valamit?-de én csak sétáltam,és sétáltam.végül az anya odajött elém,meggátolva az utamat.Próbáltam kerülni,de nem engedte.-Addig nem mész el,amíg meg nem mondod,ki vagy és honnan jöttél!
-A nevem Sahara,és vagy egy hónapja eltévedtem.Kérem,hagyjon magamra.-De nem engedett el.
-Jajj szegénykém!Hogy bírtad egyedül?
-Vadásztam.Elmehetek?-kérdeztem türelmetlenül.
-Hogy tanultál meg vadászni,Sahara?
-Ahogy az apám.Sokszor néztem,hogy csinálja.Elmehetek?
-Nem!Itt maradsz vellünk,alig lehetsz idősebb a porontyaimnál.Gyere!-Ez a nő idegesítő egy személy.Nem tehettem mást,odamentem hozzájuk.
-Ő Kira,ő Mira,ő Gordon,és ez a kis csöppség meg Szonnya.Gyerekek,ő itt Sahara.Mostantól a családunk tagja!
-És ha apa meglátja?-kérdezte Mira.
-Nem lesz gond...remélem.-Végre valahára befejezte a mondandóját.Azt tervezgettem,hogy éjjel elszököm.Tudom,nem helyesen cselekszem,de rég nem voltam csoportban.És kicsit zavaró,hogy négy velem egykorú gyermek él.Éjjel bizony,jól megnéztem,hogy alszanak e.Igen,mindenki mély álomba szendergett.Én pedig elfutottam a leggyorsabb tempómba,oda,ahol nem találtak volna meg.
-Éjjen!-kiáltottam,és felugrottam.

6.rész
Reggel lett.Vadászni indultam,amikor megláttam egy bölénycsordát.Mellette egy lesben álló,fiatal,hím gepárd.Figyeltem,amint az apja tanítja vadászni.Leterített egy bölénybébit.Közelebb mentem hozzá,amíg ette az állatot.Kíváncsian figyeltem,amikor rám pillantott.Nem volt,legalább is nem látszott mérgesnek,dühösnek.Odajött hozzám.Szagolt,én meg mereven néztem,mit csinál.
-Hogy hívnak,kislány?-szólalt meg lágy hangja.
-Sahara.-válaszoltam.
-Az én nevem Black.Mit csinálsz egyedül?
-Sétálok.Vagy is...eltévedtem.Kicsi korom óta barangolok a szavannán.
-Sajnállak...én az anyámat elvesztettem kicsikoromban,mert az emberek lelőtték.
-Aha...
Hamarosan nyárra fordult az idő.Blackkal együtt sétáltunk egy közeli tónál.
-Tudod...én...már...elég érett gepárd vagyok...és...és...-mondta dadogva Black.
-Ha arra akarsz kilyukadni,hogy párosodjunk,én még nem vagyok ivarérett.Alig lehetek egy éves...
-Az nekem nem számít.De a közelben nincs más nőstény,csak a húgom.És én szeretnék valakivel lenni,családot alapítani.Te vagy a legrendesebb lány,akit ismerek.Hiába nincs családod...Elvállalod?Kérlek!Jó lesz,elhiheted!-Erre nem tudtam mit mondani.Kicsit elpirultam,ahogy kimondta a szavakat.
-Elvállalom!-böktem ki végül.Így hát együtt maradtunk.

7.rész
Blackkal együtt sétáltunk az óriási szavannán.Már őszre járt az idő,amikor észrevettem egy kis motoszkálást hallottam.Egy hím oroszlánt pillantottam meg a száraz fűben.Készenlétben volt,hogy ránk ugorjon.Amikor előpattant a rejtekhelyéről,kiálltottam.
-VIGYÁZZ!!!!!!-és ellöktem magam mellől Blackkat.Ennek az volt a hátránya,hogy a szörnyeteg így rám ugrott.Morgott,vicsorgó állkapcsából folyt a nyál.A szerelmem mégis megmentett.Én nagyon megrémültem,és elfutottam.Black elkergette a fenevadat,és elindultunk.Később egy akécfa alatt pihentünk meg.Este,én előbb elaludtam mint Black.Hajnalban a szerelmem vette észre,hogy forró a homlokom.Tudni még ő se tudta,hog miért.Reggel nem tudtam felkelni.Vajon miért?Black elment,engem meg a földön hagyott.
-Nem kell nekem egy beteg állat sem!-mondta mérgesen.Engem emberek találtak meg,akik egy furcsa helyre szállítottak.Körülöttem egy bizonyos ház állt.Megvizsgált egy ijesztő orvos,aki adott szurit,más néven ínyekciót.Kaptam egy külön kis “kifutót „ ,amiben tudtam sétálni.Hamarosan,pár nap múlva visszaengedtek a szabadba.Mérges voltam Blackra.Ott hagyott egyedül,amikor szükség lett volna rá.Egyedül voltam.Black már megtermékenyített,tehát vemhes voltam.Vadászni indultam,és sikeresen egy antilopot fogtam.Mostanában egyre éhesebb lettem,ahogy teltek a napok.Biztos,mert kicsiket várok.Evés után pihentem egy lombos fa alatt.

8.rész
Eltelt jó néhány hónap.Nem tudom mennyi,nincs időérzékem.Egy kis tó közelében állt egy lombos fa,én a nagy pocakommal lefeküdtem alá.Később,amint nézegettem a tájat,valami furcsa érzést éreztem.Megindult a szülés.Fogalmam sem volt,mi az.Annyit tudtam,hogy fájdalmas.Pár perc múlva megjelent mellettem egy édes kicsi gepárdkölyök.Odakúszott hozzám.Én mosdattam,és tisztogattam,amit csak tehettem.Hamarosan kibújt egy másik kis fejecske.Ő egy gyönyörű királygepárd volt.Nem tudtam,kitől származhat a fajtája.A harmadik fejecske nem királygepárd volt.Neki elég kicsi a termete a többihez képest.Később mind a három szopizott.Boldog voltam,és a kicsinyeiről gondoskodtam.Előjött az anyai ösztön.A neveiken gondolkodtam,amikor beugrott.
-Te itt,kicsikém,te leszel Kincsem.A kis királygepárd testvérkéd neve legyen...mondjuk...pl...Pindúr.Te pedig legyél...Liliom.Igen,ez tökéletes név lesz.Kincsem,Pindúr,és Liliom.Szeretlek titeket!
Így telt néhány nap.Vadászni nem nagyon tudtam,de azt is megoldottam.Amint kinyílt a szemük,és már sétáltak,meg át álltak a húsra,már sikeresen egész bölényeket vadásztam.A kicsik boldogan ettek belőlük.Elég játékosak ezek a csöppségek.De még megkell tanulniuk élni is.A játék segít a vadászatban,így nem szóltam rájuk.Az esténkénti lefekvés is nehezen ment.Sokszor kellett rászólniuk,mire elaludtak.Pindúrka volt az egyetlen kisfiú.Remélem,nem közösítik ki.Ő sokban különbözik a többiektől.Érzem.

9.rész
Egyik reggel,mire fölébredtem,Picur és Liliom játszadozott a közelben.
-Picur!Liliom!Gyertek ide!-kiálltottam nekik.-Gyertek!Indulunk vadászni!
Elindultunk mind a négyen egy közeli itatóhoz.Ilyenkor,kora reggel minden állat ott iszik.Egy antilopot pillantottam meg.Mögé osontam,és lecsaptam rá.Később mind enni kezdtük a reggelinket.Picur nem evett olyan sokat,mert hirtelen egy háromfős gepárdcsaládot látott meg.
-Mi a baj Picur?Egyél még!
-De idegenek jönnek!
-Tőlük nem kell félni!Egyél nyugottan!-Picur folytatta az evést.A gepárdok közelebb jöttek,biztos vadászni akarnak.Én nem figyeltem rájuk.De valahonnan,mintha ismerném őket.De mindegy.Amint mindenki jóllakott,a gyerekek játszani indultak.Én folyamatosan ügyeltem rájuk,nehogy bajuk essen.Ám amikor Picur futott Kincsem elől,nekiment egy vad,hím oroszlánnak.Most visszafelé futottak.A bestia utánuk.Én az oroszlán elé ugrottam,és próbáltam visszatartani.Egyedül nem ment.De végülis elüldöztem a vadat,és visszatértem megnyugtatni a kölyköket.Az idegen család nézte,hogy hogy üldöztem el az oroszlánbestiát.A lányuk annyi idős volt,mint én.Nagyon nagyot néztek mind a hárman.

10.rész
Látod,Kiara!Egyszer belőled is ilyen jó szülő lesz!-kiálltotta az idegen anya.A “Kiara „ névre felkaptam a fejem.
-Csak nem...-kezdtem mormolni halkan-biztos nem...ők eltűntek.
Én,Picur,Liliom és Kincsem továbbálltunk.
-Mami!Valamit mondott az a gepárdanya!Mit?-kérdezte “Kiara „ .
-Nem tudom!Gyere!Induljunk!-válaszolta az anyja.A különös család óvatosan,mögöttünk volt,minket követett.
-De szép királygepárd!Az nagyon ritka!-mondta kicsit hangosan Kiara.Picur felkapta a fejét.
-Anya!Valaki megszólalt!
-Nem tudom ki,biztos csak egy vad.-válaszoltam Picurnak.Tovább mentünk,amikor megpillantottam a folyót,amit még kicsi koromban láttam.Ebbe estem bele,és ez miatt tévedtem el.Kicsordult a könnyem,és visszaemlékeztem a családomra.Hiányoztak.
-Anyu!Miért sírsz?-kérdezte Liliom.
-Tudjátok,amikor kicsi voltam,beleestem ebbe a folyóba,és eltévedtem.A családom nem jött értem,ezért egyedül éltem.Ezért is vagytok ti most itt!-mondtam,miközben a könnyeimmel küszködtem.
-SAHARA!!!!!!-kiálltott a nagy fűből Kiara,és odafutott hozzám.Később a mami és a papi is előjött,és mindenki örült nekem.
-Anya!Kik ezek?-kérdezte Kincsem.
-Ők a családom!Ő az anyukám,az apukám,és a testvérem,Kiara!
-Hogy kerülsz te ide?Azt hittük meghaltál!-kérdezte az anyukám.-Egyedül hogy élted túl a szavannát?
-Kicsikoromban,amikor eltévedtem,még döglött állatok húsát ettem.Később,amint ügyesebb lettem,kis struccokra vadásztam.Amint nőttem,eszembe jutott,hogy a papi hogy vadászik,és ellestem.Aztán találkoztam egy gepárdcsaláddal,akik azt mondták,hogy köztük fogok élni.Aztán meg elszöktem,és találkoztam a gyerekek apjával,Blackkal.De ő egyedül hagyott,én meg elmentem egy tóhoz,egy kis fánál születtek meg a kölykeim.Ő,ez a kicsi itt Liliom,ez a gyönyörű királygepárd itt Picur,ő pedig Kincsem.
-Induljunk haza!Emlékszel még,hogy hol lakunk?-kérdezte a papi.
-Már nem.-válaszoltam neki.
-Ideje,hogy emlékezz!Gyertek!Indulunk haza!
-Haza...-mondtam a dús szellőben,és elindultunk.A gyerekeknek nagyon tetszett az otthonunk.
                                          VÉGE

                       Kakukktojás

1.rész

Minden egy éjszakán kezdődött.Jessica,az anya megszült három kiscicát.Köztük voltam én is,Hógolyó.Azért kaptam ezt a nevet,mert hófehér cica voltam.A testvéreim,Molly és Pamacs foltos cicusok.Tehát én voltam a kakukktojás.Nem csak kinézetem szerint is,hanem viselkedésben.A testvéreim követelőzőek voltak,én meg szerény.Engem nem engedtek enni,de anya mindig megengedte.Velem soha nem játszottak.Kitúrtak maguk közül,még a rideg éjszakákon se bújhattam közéjük.Ez nekem nem esett jól.Kicsit sem.Nekem mindig anyával kellett aludnom.Amint Molly és Pamacs elkezdett sétálni,én még csak másztam.A lakhelyünk egy magas,és széles barna kartondoboz volt.Pár hónap múlva már az udvaron játszadoztunk.Jobban mondva csak Molly és Pamacs.Ezen a nagy udvaron egy hatalmas nagy piros csúszda állt.

-Hé,Hógolyó!-kiálltott Pamacs.-Gyere egy kicsit velünk!

Nagyon örültem,amint meghallottam.Az járt a fejemben,hogy játszani fognak velem.

-Mássz föl a csúszdára!Követünk!-szólt hozzám Pamacs.Én fölmásztam.

-És most mi jön?-mondtam izgatottan a testvéreim felé.De ők lelöktek a csúszdáról.Nagyon megijedtem,nem szeretek csúszdázni.Odarohantam anyához.

-Anya!Molly és Pamacs lelökött a csúszdáról!Pedig tudják,hogy utálok csúszdázni!

-Pamacs!Molly!Meg ne lássam még egyszer,hogy bántjátok Hógolyót!

Anya egy szürke,nagyon rendes,gondoskodó cica.Én szeretem,ami Mollyról és Pamacsról nem mondható el.

2.rész

Egyik este kint aludtam az udvaron,mert nem bírtam elaludni.Lefeküdtem a rózsakert mellé.Hirtelen nagy szél támadt.Felpillantottam az égbe,mire megláttam,hogy egy nagy viharfelhő közeleg.Visszamenni már nem tudtam,mert bezárták az ajtót.Elkeztem nyávogni,mire kijött a gazdám.

-Mit keresel itt kint,Hógolyó?-kérdezte meglepetten a gazdám.Felvett,és bevitt a lakásába.Adott enni,inni,és egy puha kis plédbe takart,hogy ne fázzak.Reggel pedig visszavitt a testvéreimhez.

-Hol voltál az este,Hógolyó?-kérdezte tőlem dühösen Molly.

-A gazdinál aludtam.-válaszoltam félénken.

-Anya!-kiálltott Molly anyának-Én miért nem aludhattam a gazdinál?

-Na és én?-kérdezte irigyen Pamacs.

-Úgy,hogy Hógolyót beengedték.Ennél én se tudok többet.-válaszolta anyuci.

-Engem úgy is jobban szeret a gazdi!-jelentettem ki Mollynak és Pamacsnak.

-Ez nem igaz!-jelentették ki egyszerre-Mindenki tudja,hogy minket!

Erre én elfutottam,sírva.Átbújtam a kapu alatt,egyenesen az utcára.Csak sétáltam.A körülöttem lévő emberek nem vettek figyelembe.Nyávogtam nekik,hogy vigyenek az otthonukba,de nem jött be.Pár óra gyaloglás után fölvett egy egyenruhás ember.A menhelyről jött,és elvitt.Szomorú voltam,Bár ne szöktem volna el otthonról!

3.rész

Bevittek a menhelyre,és bedobtak egy ketrecbe.Alattam,fölöttem,és mellettem is csak ezek a rácsos ketrecek.A jobb oldali szomszédom is egy cica.Ő egy cirmákos kis cica volt.A neve Tappancs volt.Kedves,szelíd kiscica.Eljött az ebéd idő.Száraztápot,és vizet kaptunk.Hamar elszállt az idő.Bal oldalon egy kiskutya,fehér,pont min én.Aranyos,csábító mosolyának senki sem állhatott ellen.Este én Tappanccsal beszélgettem.

-És mi jó történt veled otthon?-kérdezte a kis barátom.

-Semmi jó.A testvéreim kiközösítettek,mert én fehér vagyok,őket meg színes foltok díszítik.Elég nagyképűek.Ezért is szöktem el.Remélem,nem keresnek!-válaszoltam elkeseredetten.

-Sajnállak!Engem behoztak,mert senkinek nem kellettem.

Amíg Tappancskával beszélgettem,egy ember bekiáltott:

-alvás,állatok!-és lekapcsolta a villanyt.Én próbáltam aludni,de ez a szürke,rideg hely nem engedte.Idegenek  vettek körül féltem éjszaka.De végül is hamar feljött a nap.Egy család tévedett a menhelyre,akik két kiscicát fogadnának örökbe.Az igazgató minden egyes macskát megmutatott.Amikor én jöttem,kicsit féltem.Nem értettem,miért vannak itt.

-Ez a kiscica tegnap érkezett hozzánk.Nagyon szelíd jószág.-Mutatott rám az ember.A kislány bedugta hozzám az ujját,bár nem értettem miért.Én mégis jó szívvel nyalogattam.A kislány azt mondta:

-Anyu ő legyen az egyik!

-És a második?Tudod,az öcsédnek is kell egy cica.-válaszolta a magasabbik néni.

-Nézzünk még körül,hátha megtalálják a hiányzó macskát!-mondta az igazgató.

-Hógolyó!Hógolyó!-szólt hozzám Tappancs-Elvisznek.Tudtad?

-Ez komoly?Örökbe fogadnak?

Ekkor lépett be egy idegen nő az ajtón,aki egy kiscicát tartott a kezében.

-Meghoztam az új jövevényeket!Elveszett egy,ezért elhoztam őket is!

-Anya!Akarom az egyiket!-azzal az idegenhez rohant,és felvette Mollyt.Pamacsot is behozták,de ő nem kellett senkinek.

-Akkor ez a kettő lesz?-kérdezte az igazgató,miközben engem tartott a kezében.-Biztos nem viszik el a másikat is?

-Nekem jó lesz!Neked kicsim?Két kiscica?

-OKÉ!!!!!!!!-válaszolta a lány,és elvittek engem,Mollyt,és Pamacsot.Út közben megszólal a kilány:

-A fehér cicus neve legyen...mondjuk...Hópehely!Az lánynév!A másik cicámnak pedig...legyen...Lilla!

4.rész

Megérkeztünk az új otthonunkhoz,ahol egy kisfiú futott felénk.

-Anyu!Anyu!Megjött Garfield?-kérdezte izgatottan a kisgyerek.

-Igen,itt van.Tessék!-majd átnyújtotta Pamacsot,az az Garfieldot.Engem letettek a földre,hogy kicsit körülnézhessek.A ház nagyon nagy volt,szürke fallal.Az udvar kétszeresen nagyobb volt,egy hatalmas medencével,szökőkúttal,kistóval,és egy nagy cseresznyefával.Volt rajtunk kívül több állat is.Két kiskutya,egy felnőtt macska,és csirkék.Teljesen más,mint otthon.Amikor bementem a házba,ott gyönyörű fehér falak,arany díszítéssel,és egy nagy konyha,ahol két óriás tálat találtam.Az egyikben tej,a másikban cicakonzerv.Amint felmentem a csigalépcsőn,két ajtót találtam három méterre egymástól.Az egyikre egy macskafej volt feste ezüst festékkkel,a másikra bézs színnel írva,hogy “Marci „ .Tehát így hívták a kisfiút.Körülnéztem még az emeleten,ott egy rózsaszín ajtóra fehérrel ráfestve a Zsani név.Mentem tovább,találtam egy macskaajtós kis rést.Bementem,és egy nagy cicaalommal teli helyet találtam.Persze Molly követett,és benyomta a fejemet a nagy cicawc-be.Ő csak röhögött,míg én kihúztam a fejem.Elmentem,nem törődve vele.Egy másik ajtónál volt a fiú wc,és a lány wc.Én vissszamentem a cicás ajtóhoz,ahol észre se vettem a macskalyukat.Bementem,és belül négy selyempárna,játékegerek,kaparófák,ablakok,és még egy kis erkély is.Láttam egy cicát,aki fehér volt,egy kicsi szürkével díszítve..Még mindig kakukktojás voltam,mert én vagyok a legfiatalabb a négy macska közül.

5.rész

Én próbálok menekülni Molly és Pamacs elől,de mindig szembetűzésbe kerülök velük,akárhova bújok.Egyik nap a nagy udvaron játszottam Zsanival.Imádott engem.Pamacsot pedig egész nap a Marci gyerek ölelgette.Végre nevethettem egy jót rajta!Molly elegánsan csinált mindent.Nem volt jó kedve,mert nem tudott piszkálni engem.Zsani végül beleültetett az ölébe,és a szemembe nézett.

-Édes kicsi Hópehely!-én nem tudtam kiről beszél,mert engem Hógolyónak hívnak-Holnap eljössz velem a suliba,mert azt a házit kaptuk,hogy vigyük el a kiskedvencünket.Ezért elviszlektéged,és Lillát is.Rendben?

Én csak doromboltam az ölében.Este,bementem a cicaszobába,mire Pamacs és Molly megszólított:

-Gyere ki az erkélyre!-jelentette ki Pamacs.Én okosabb voltam,és nem dőltem be nekik.

-Nem!Menjetek ki ti!-jelentettem ki bátran.

-Oké!Mi szóltunk!Akkor ketten nézzük a várost a sötétben!-Erre már fölkaptam a fejem.

-Várjatok!Megyek én is!-és futottam utánuk,mint az őrült.

-Menj előre!-mondták ketten egyszerre.Előre is mentem.

-Nem is jó a kilátás!-de mire megfordultam,már becsukták az ajtót.Kint ragadtam.Hiába nyávogtam órákon keresztül,nem jött senki.Itt kellet aludnom.Hideg,őszi este volt.2 fok.Összegömbölyödtem,hogy ne fázzak,és úgy próbáltam aludni.Reggelre tüsszögtem.Zsani feljött,hogy összekészítsen.Kinyitotta az ajtót.

-Mit keresel te itt,Hópehely!Gyere,készülődünk.Viszem Lillát is.-és levitt.Kikefélte a bundánkat,adott enni,inni,nekem még masnit is rakott a nyakamba.Egy kis cicahordozó valamiben vitt minket.Amint odaértünk,mindenki körülállt minket,és azt hajtogatták:

-Milyen édesek!

-Cukik!Nekem is kellenek ilyen cicák!

Nyolc óra lett.Valami furcsa zajt hallottam,és mindenki leült a helyére.Szinte mindenki kutyát kozott.Utálom ezeket a bestiákat!

6.rész

Elkezdődött az első óra.A tanár néni kihívta először Zsanit,hogy meséljen rólunk.

-Zsani,Mutasd be a cicáidat!-A gazdi kiment,és mesélt.Először engem emelt föl.

-Ő itt Hópehely!Nagyon kedves,játékos kiscica.Engedi hogy simogassuk,sokszor még dorombol is.A másik cica Lilla,ő egy gyönyörű foltos macsek.Nagyon elegáns,kicsit mogorva cica.Már volt,hogy meg is karmolt.-és befejezte.Zsani, visszament a helyére.Következett a padtársa,Mira.Ő egy beagle kutyát hozott.Amint vége lett az iskolának,haza mehettünk.Én futottam a tálhoz,mert éhes voltam.Amíg ettem,Molly és Pamacs meglökött.Én nem figyeltem rájuk,de az ennivalós tálat is rám öntötték.Betelt a pohár!Elkezdtem üldözni Pamacsékat.Ők csak nevettek,és futottak.Kiértünk az udvarra,ők kettéváltak a szökőkútnál,én meg beleestem a hideg vízbe.Már így is tüsszögtem,hála nekik.Szépen elbattyogtam.A padlásra egy létra vezetett,én fölmásztam.Lefeküdtem egy poros ágyra,és kicsit szundítottam.Pár óra múlva fölébredtem,de nem tudtam lemászni.Inkább fönt maradtam.Kicsit körbenéztem,sétálgattam.Találtam egy lyukat,ami a konyhába nyílt.Lenéztem,és hallottam,ahogy Zsani meg az anyukája beszélget.

-Elköltözünk.Jövő héten,szerdán.Úgyhogy kezdj pakolni!Ja,és a cicákat nem hozhatod!

-De miért anyu!Ez így nem igazság!

-Olyan helyre költözünk,ahol nem lehet állatot tartani!Köszönj el tőlük!Itt maradnak!

Nagyon megijedtem,amikor ezt hallottam.Lenyávogtam,hogy észrevegyenek.Zsani észrevett.

-Hópehely!Mit keresel a padláson?-a gazdikám fölröhant,hogy le vigyen.

-Figyelj,cicuskám.Hamarosan nem leszel köztünk.Elmegyünk,de anya itt hagy titeket.Szeretlek!!!!

7.rész

Nagyon megrémültem,amint hallottam mind ezt.De Zsani csak ölelt,nem akart elhagyni.Persze Marci is csak Pamaccsal “lógott „ .Eljött a szerda.Elmentek a gazdiék,minket meg bezártak a házba.Ablakok,ajtók nem voltak nyitva.Csak az a kis élelem,az a pár zacskó cicakaja,és víz.Féltem.Ráadásul összezárva a tesókkal...ennél már nem lehetett volna rosszabb!De igen.Pamacs és Molly minden ételt eldugott előlem,és nekem csak a víz jutott.Ők meg pár nap múlva olyan ducik lettek,hogy egy falat étel sem fért beléjük.Én meg nagyon soványka voltam,jobban,mint születésemnél.A bordáim kilátszottak.Sírtam,nyávogtam az ablakpárkányoknál,hátha észrevesz valaki.De senki.A cicaszobában az erkélyen,kiugrottam.A lábam megrándult,de legalább kiszabadultam.Kimentem az utcára,ahol megláttam a földön lévő plakátot,amin ez állt: “keresett cicák „ ,és a mi képünk.Én kitéptem Molly és Pamacs képét a plakátból.Utálom őket!Sétáltam bicegve,tüsszögve és éhesen a nagy városban.Egy kedves néni felvett,és bevitt a menhelyre...ismét.Megvizsgáltak,hogy egészséges vagyok e,de nem.Vitamin hiányom van,ami fogalmam sincs,hogy mi.Hasmenésem is volt,és megfáztam.Bedugtak egy ketrecbe.Adtak kaját,C-vitamint,és gyógyszert a hasmenésemre.Rémülten néztem előre a ketrecemből.Mellettem két oldalt kutyák voltak.Merre vagy Zsani?Féltem mindentől.Ha megláttam egy idegen macskát,összerezzentem.Sírtam.Hamarosan elvittek valami fura helyre.Asszem valamilyen labor szerű helyre.Azt mondták,megjött a kísérleti cica,meg hogy rajtam már nem lehet segíteni.Még jobban megijedtem a szavak hallatán.Bedobtak egy ládába.Kaptam egy fura fém nyakörvet,amivel ha valami rosszat csinálok,megráz.

8.rész

Hiszek abban,hogy meggyógyulok.Egyik este kiszöktem a fogságból,és elmentem.Új kalandok,új otthonok várnak rám!Amíg sétálgattam az utcán,megláttam Mollyt és Pamacsot.

-Mit kerestek itt?-kérdeztem meglepődve.

-Semmit!Kopj le,seggfej!-kiáltotta Molly,nekem.Én ott is hagytam őket.Néha-néha még hátrafordultam,hogy hova mennek.Bementek egy régi,romos ház alá.Követtem őket,hátha tartanak valahová.Én is bemásztam,amikor hirtelen összedőlt a ház.

-Mi ez?-kérdezte Pamacs.

-Összedől a ház!Futás!-kiáltottam nekik.Rohantunk kifel.Én kiértem,de Mollyék bent ragadtak.Én ástam,ahogy csak bírtam.Megláttam Pamacs fejét.Kihúztam,de Molly sehol.Már ketten ástunk.Mollynak a farkincáját pillantottuk meg először.A lábára egy nagy tégladarab esett.Kihúztuk,de eltört a lába.Pamacs és Molly elment,szó nélkül.De én utánuk kiáltottam:

-Semmi köszönet?Szívesen a semmit!-amint befejeztem,elkezdett könnyezni a szemem.Becsuktam,és pár perc múlva körülöttem álltak az édes testvéreim.

-Hé...figyelj Hógolyó...-kezdte Molly-azt akarom mondani,hogy...hogy...

-Hogy bocsánatot kérünk mindenért,és köszönjük,hogy megmentettél minket!-vágott a szavába Pamacs.

-Ez komoly?Nem csak egy csel?Mint mindig?-válaszoltam nekik.

-Nem.-közölte velem Molly.Olyan ártatlanul néztek,mint még soha.

-Gyere!Keressük meg a mamát!-és mind elindultunk haza.Pár óra gyaloglás után megtaláltuk azt a piros kaput,ahol éltünk.Anyu még mindig minket keresett.Ahogy megpillantottuk,odarohantunk hozzá.Azóta nem érzem magamat kakukktojásnak!

                                        

                          Az én életem

                                                                                               1.rész

                                                                                             Új család

Az én nevem White.Amikor megszülettem,a mamám elhagyott.Később emberek találtak meg,közülük egy férfi.Hazavitt,és ajándékba adott a lányának,Sarahnak.Enni az állatorvostól írtak egy receptet,amiben sok-sok mindent kellett összekeverni.A gazdám mindig cumisüvegből etetett,amiben sok volt a fehérje...asszem.

-És,mi lesz a neve?-kérdezte Sarah apja.

-Nem is tudom...egy fehér tigris kölyök...a fajtájához kapcsolódó nevet szeretnék adni neki.Legyen...White!-válaszolta a gazdi.

-Ez tökéletes név!Gyere!Veszünk neki egy-két dolgot!-azzal engem egy plédbe csavartak,hogy ne fázzak meg,és elmentünk bevásárolni.Kaptam egy gyönyörűséges,tigrismintás kosarat,és egy tigrismintás nyakörvet.Nekem tetszett.Sarah minden percet velem töltött,még az iskolába is magával vitt.Tetszett a nagy ház is,főleg a konyha.Mivel ott keverték nekem a kaját,az volt a legjobb.A gazdi szobájában volt a kosárkám.a szoba fala kék volt.A konyháé fehér,a WC-é pedig sárga.Gyönyörű falépcső vezetett az egész házban.Amint nagyobb lettem,és elkezdtem járni,már hámot is kaptam,meg egy pórázt.Elég játékos lettem,ezért vettek nekem egy gumilabdát.Annak is kék színe volt.Kaptam egy házat is,fából volt,barna,és belül a fala rózsaszín selyemmel körberakva.Még tejet ittam,de kezdtem átállni a húsra.Fokozatosan kaptam tejet,darálthússal keverve,később pedig húskockákat,némi tejjel.Mind finom volt.

                                         2.rész

                                    “Benne a pácban „ 

Egyik este,nem tudom hogy hogy,de kigyulladt a ház.Mindenki futott kifelé,csak én maradtam bent.

-WHITE!!!!WHITE!!!!-kiálltotta Sarah a ház előtt.Én a szobában ragadtam.-WHITE!!!!!!!!!!!!!!!!-ebben a pillanatban Sarah befutott a házba,hogy kihozzon.Köhögve kiálltott utánam-WHITE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!HOL VAGY?????-ebben a pillanatban én nyüszörögni kezdtem,mire berontott a gazdám az égő szobába.Én nagyon féltem,mert úgy tudtam,hogy a tűz nem jut ki a kandallóból.

-Sarah!Segíts!-kiálltottam,nem mintha értené mit mondok.Felkapott,és rohant ki velem a házból.Csakhogy a szoba az emeleten volt,és beszakadt alattunk a padló.Én a földre estem,Sarah meg sikítozott,és lógott le a felnőttek alvóhelyéről.Végülis leesett az ágyra,ami szintén lángolt.Kijutni egyikünk se tudott,én még kicsi voltam,Sarah meg gyenge.

-Gyere White!Jussunk ki innen!-de már nem tudtunk.Mire kiértek az állítólagos tűzoltók,addigra Sarah már ájultan feküdt a földön.Vele együdt én is.Azonnal kórházba szállították a gazdit,hozzám meg kijöttek az állatkórházból.Lélegeztető gépet kaptam,mert nagyon nehezen vettem levegőt.Később én fölébredtem,de még az állatkórházban fogtak.Még mindig ájultan,de éberen voltam.Pár nap múlva Sarah is felébredt.

-Anya...hol van White?-kérdezte.

-Az állatkórházban.Hamarosan újra látod.-válaszolta a gazdi anyja.Sarah elmosojodott.Engem nagyon megrázott az eset,annyira,hogy még enni se mertem.Inni azt akartam,mert nem tűzveszélyes.

-Vajon látom még a gazdit?-kérdeztem reménykedve.

              3.rész

    Találkozás a gazdival

Eltelt jó néhány nap,és én még mindig az állatkórházban gubbasztottam.Nem értettem,hogy miért,pedig jól érzem magam.Csak félek a tűztől.Enni még mindig nem ettem,és elég soványka is lettem.

-Mi a baj,tigriske?-kérdezte tőlem az orvos,miközben a bundámat simogatta,és nyújtotta nekem a kaját.

-Hiányzik Sarah!!!-mondtam,de sajna az emberek nem értenek tigris nyelven.Addig nem voltam hajlandó enni,amíg meg nem láttam a gazdit.EZ a nap csak nem akart eljönni.Kezdtem azt érezni,hogy nem jönnek értem.Miért?Egy percre egyedülhagytak a kórteremben,és kint beszélgetett két férfi.Később visszajöttek,és betettek egy szállítódobozba.Fogalmam sem volt,hogy hova visznek.Elvittek egy nagy autóhoz,ahol betettek a jármű hátuljába.Elmentünk a kórházhoz,ahol sarah volt.Amint beléptünk,megállítottak.

-Állatot nem lehet behozni!-mondták az állatorvosnak.

-Engedjen,kérem.Egy kislánynak kell ez a fehértigris.-válaszolta az orvos.Végülis megengedték,felmentünk lifttel az ötödik emeletre,abba a szobába ahol Sarah feküdt.Nagyon meglepődött,amikor beléptünk az ajtón.A szállítódobozt letették a földre,és kinyitották az ajtaját.

-White!-örvendezett a gazdi.Én beleugrottam az ölébe,és az arcát nyalogattam.Ő pedig a bundámat simogattam.

4.rész

 Új lakás,új környezet

Azt a pár napot még Sarahval töltöttem a kórházban,és nem haza mentünk,hanem egy idegen helyre.Egy öreg néni köszöntött minket.Nekem még helyet is készített.Régi,puha rongyokat rakott a vendégszobába,ahol egy franciaágy és egy sima ágy állt. A falai bordók voltak.Kimentem a konyhába,ahol egy kis tálat pillantottam meg,benne kockára szelt hússal.Azonnal elkezdtem enni,és amikor befejeztem,a számba vettem a tálat,és kértem még a nagyitól.Adott még,ennyitől már tele lett a hasam.Az udvar majdnem kisebb volt,mint a ház.Csak egy kis terasz foglalta el az egész helyet.Én lefeküdtem kicsit pihenni,bent a házba n az új alvóhelyemre.Mire fölébredtem,már ebédidő volt.Kimentem a konyhába,és kaptam enni.Amint befejeztem,Sarah az ölébe vett.Boldog voltam,mert törődnek velem.Ugyanakkor hiányzott a régi ház környezete,a nagy udvar,és a lépcső,ami fölvitt a szobába.Volt ebben az új házban egy papagáj,aki miatt éjszakánként nem tudtam aludni.

-Fogd be a szád te madár!-ordítottam rá.De nem hallgatott rám,hanem tovább folytatta.

-Majd ha fagy!-válaszolta.Én ezt úgy értettem,hogy “majd ha fázok „ !Ezért kivittem az udvarra,ahol elszökött.

-Legalább nem fog rikácsolni!-mondtam,és visszafeküdtem aludni.Reggel arra ébredtem,hogy a nagymama sikít.Kimentem hozzá,mire a madárkalitkát nézte,ahogy nyitva van az ajtaja,és a ház ajtaja is nyitva állt.Nem csuktam vissza.

-Valami baj van,nagymama?-kiáltotta Sarah.

-Elszökött Viky!-válaszolta.

5.rész

 Szökés

Nagyot néztem,amikor megtudtam,hogy Vikynek hívják a papagájt.Úgy gondoltam,én vagyok a hibás.Ám ez hamar ki is derült,mert egy kék toll ragadt a mancsomra.Sarah nagymamája kizárt a lakásból.Én úgy gondoltam,hogy már nem szeretnek.Ezért kibújtam a kapu alatt,és elindultam új otthont keresni.Az utcán nem járt egy lélek se,de mégis erre tévedett egy nő.Megijedt a látványomtól,és felhívta az állatkertet,akik befogtak.Beraktak egy hatalmas kifutóba,ahol még rajtam kívül volt egy fehér tigris,meg néhány tigris is.Voltak kölykök is,akik egy fa alatt játszottak.Láttam egy nagy húskupacot,meg egy kis tavat is.Én bementem a tóba kicsit hűsölni.A nyakörvem rajtam volt,és a bilétáján a nevem állt.Ezt levették rólam,és kidobták a kukába.Szomorúan néztem a szeméttárolóra.Sok-sok látogató jött,hogy megnézzenek engem.Lefényképeztek,és figyelték,mit csinálok.Enni én nem akartam,mert piszkos,és koszos a hús.De végül is muszáj volt ennem.Később megjelent az újságban,hogy “fehér tigriskölyök az utcán! „ .Sarah már biztos aggódhat.Szerintem utánam jönnek.Így is lett.A gazdi hazavitt engem.

-Miért szöktél el,White?-kérdezte.Ha válaszolhattam volna,megtettem volna.Este pedig hallottam,ahogy Sarah,az anyja és a nagymamája beszélget.

-De miért,nagyi?Muszáj elmennie?-kérdezte a gazdi.

-Igen,muszáj.Nem tűröm el tovább,hogy egy vadállat lakjon a házamban!Vagy ő megy,vagy ti!

-Ne legyél ilyen szigorú,anya!-mondta Sarah anyja.

-Arról volt szó,hogy hozhatunk nagymacskát!

-Igen Sarah,de azt mondta ***,hogy nagyméretű macska.El lehet téveszteni!Holnap kölcsönveszem apád puskáját!

-Na de nagyi!!!!!!!!!!!!

-Semmi de!Aludj!-fejezte be  végül a nagymama.Sarah lefeküdt az ágyába.Reggel elvitt a nagyi,és a puskát is magával vitte.Egy erdő szélén rakott le.Amíg fogott,én kapálóztam.

-Maradj nyugton,te dög!-mondta nekem.A puskával célzott,úgy láttam,felém.Én mereven figyeltem a fegyvert.Amint a puska elgördült,én félreugrottam,de a lábam eltalálta.Aztán sorozatlövések következtek,mind felém.Én befutottam az erdőbe,fájó lábbal.

-Szívtelen nagyi!-kiáltottam.Már csak egy kérdés volt hátra:Hogy fogok élni?

6.rész

Üldözőben

A nagymama engem keresett az erdőben.

-Hol vagy?Gyere elő!Nem bántalak!-mondogatta.Én egy fa alatti üregben rejtőztem.Elég nehéz elbújni a fehér bundám miatt.Nagyon féltem,és a lábam is fájt.Elég éhes voltam,mert ma még nem ettem semmit.A nagyi elment mellettem,de észre se vett.Később,pár óra múlva elment.

-Én feladom!Ez jól elbújt!Holnap tovább keresem!-azzal fogta magát,és elhúzta a csíkot.Én kimásztam a fa alól,és elmentem.Az erdő elég sötét volt.

-Hahó!Van itt valaki?Ha igen,segítene?-kérdeztem reménykedve,mintha élne itt valaki.Hamarosan megláttam egy vaddisznót.Mérges volt,és megkergetett.Ameddig tudtam,futottam,de később nem bírtam tovább.A földre rogyottam,és elájultam.A vad békén hagyott,és elment.Én szuszogtam.Később arra ébredtem,hogy egy kis kunyhóban vagyok.Egy öregasszony éppen főzött,nekem meg be volt kötve a lábam.

-Ébren vagy,tigriske?-kérdezte,és elém rakott egy hússal teli tálat.-Vajon hogy kerülhettél az erdőbe?Neked nem ez a természetes otthonod.-mondta,és engem simogatott.-Nagyon aranyos vagy.Nézd,itt egy kis husi!Egyél!-odanyújtotta a számhoz a tálat,én pedig enni kezdtem.A kunyhó nem volt nagy.Akkora,mint Sarah régi szobája.Egy ágy,egy pult,és egy tűzhely állt benne.Én egy sarokban,régi rongyokkal teli helyen feküdtem.

-Most nálam fogsz lakni.-szólalt meg újra az öregasszony.

7.rész

  Ismerkedés

Hamarosan,egy hét múlva már rá tudtam állni a lábamra.Mondjuk még sántítottam.Az öregasszony a kezébe vett,és kimentünk a kunyhóból.A kicsi házikó mögé vitt,ahol egy ketrec állt.Ebben a ketrecben volt vagy öt papagáj,és kettő gepárdkölyök.

-Nézd,kis tigriske,ők itt az állataim.A gepárdokat egy utazásom során gyűjtöttem be,amikor Afrika szavannáin jártam.A papagájokat pedig egy dzsungelben találtam.Nem bántanak,menj csak-amint befejezte,letett a földre,és kinyitotta a ketrec ajtaját.Én besántikáltak az állatok közé.

-Sziasztok!A nevem White!-köszöntem illendően,ahogy Sarah tanította.

-Szia kisállat.-szólt hozzám az egyik kis gepárd.-Az én nevem Sárkány,ő pedig a testvérem,Lili.

-Szia White!Szép neved van!-mondta nekem  Lili.-Éssssss...te milyen állat is vagy?

-Egy fehér tigris.-válaszoltam.

-Az meg mi a csuda?-kérdezte Sárkány.

-Egy állat.Nagyon ritka.Engem emberek neveltek,születésem óta.Titeket?

-Minket elhagyott a mamánk.Így befogadtak minket,és azóta élünk itt.-válaszolta Sárkány.

-Kik azok a papagájok?

-Amint látod,öt van.Ő Szivárvány,ő Soka,ő Árnyék,ő Roland,ő pedig itt Fiona.-szólalt meg Lili.Később az öregasszony bejött,és lerakott hat tálat a földre,háromban hús,a maradék többiben víz.A papagájoknak külön itatójuk,és etetőjük volt.Nekikezdtem az ebédelésnek,amikor reccsenést hallottam.

-Hol vagy,White?-szólalt meg egy ismerős hang.

-Ez a nagyi!-mondtam Sárkánynak és Lilinek.

-Ki az a nagyii?-kérdezték egyszerre.

-A gazdám,Sarah nagymamája.Egyszer leégett a házunk,és most nála élnek a gazdiék.Egy darabig én is ott laktam,de a nagyi nem tűrte el,hogy egy vadállat lakik a házában,és kivitt az erdő szélére,ahol le akart lőni.Szerencsére csak a lábamat lőtte meg,és most vadászik rám.

-Sajnállak!-válaszolta nekem Lili.A nagyi meglátta,hogy egy ketrecben vagyok.

-Á!Megvagy!Ne mozdulj!-mondta.Az öregasszony kijött,és meglátta,hogy a nagymama puskával céloz felém.Az új gazdám fogott egy botot,és fejbe ütötte a nagyi.

-Mit képzel maga,nagymama?!Hogy meri bántani az állatkáimat!Takarodjon innen,tüstént!

-Renben,rendben!-válaszoltam.-Még visszajövök,White!

Az öregasszony bement hozzám,hogy meg vígaztaljon.

-Semmi baj,White!Ugye,ez a neved?Gyere,bemegyünk a kunyhóba.-Azzal fölvett,és bevitt a kicsiny házába.Kicsit hiányzik Sarah.Kaptam enni,majd az öregasszony elment.

-Bemegyek a városba!Majd jövök!-Fél óra múlva visszatért egy Pitbullal.

-Ő itt Rex!Mostantól vigyáz a házunkra!

Otthon Sarah aggódhat miattam.Egy hét múlva teljesen begyógyult a lábam,és a kötést is le lehetett venni.Én kint játszottam az udvaron,amikor újra felbukkant a nagyi.Rex ugatni kezdett,az öregasszony pedig kijött.

-Már megint ön?Egyszer már szóltam,hogy menjen el!Mit akar az állataimtól?!

-Igazából csak Whiteot akarom lelőni!Ne mozdulj,kicsikém!

-Ezt nem engedem!Takarodjon innen,őt nem ölheti meg!-Én az egészet mereven,és ijedten figyeltem.Aztán morogni kezdtem,és nekiugrottam a nagyinak.-Elég,te korcs!Szállj le rólam!!!!!-kiáltotta.Ő mégis leszállt rólam,és engem célzott a hosszú puskájával.

-NE!!-ordította az öregasszony,éselém ugrott.Ezzel magának ártott,mert őt találta el a puska.Én futottam ki az erdőből,ahogy csak bírtam,mert segítséget kellett kérnem.Sarah háza nincs messze az erdőtől.Odafutottam,és elkezdtem kaparni az ajtót.A gazdi kinyitotta.

-WHITE!!!ANYA!VISSZAJÖTT!!!!-A gazdi ölelt,és amikor elengedett,elkezdtem húzni a pólója ujját,mire elindult.Futottam,ő pedig követett.Megérkezdtünk az erdőhöz,de én nem álltam le.A kunyhóhoz rohantam,és Sarah meglátta az öregasszonyt a földön,meg a nagyit a puskával.

-Nagymama!Mit csinálsz?Lelőttél egy öregasszonyt!

Sarah fölhívta a mentősöket,akik elvitték az öregasszonyt.Mi hazamentünk,és a gazdi adott enni.Amint ettem,hallottam Sarah anyját és nagymamáját beszélgetni.

-Elköltözünk.Vasárnap.

-De miért,kislányom?

-Mert gonosz vagy!Lelőttél egy öregasszonyt,és White-ot is majdnem megölted!Nincs vita!

-De...

-SARAH!

-Igen anya?

-Kezdj csomagolni!Holnap elköltözünk.

-Máris!-Azzal a gazdi elment pakolni.Eljött a holnap.Engem a kocsi hátsó ülésébe raktak.Pár óra utazással megláttuk az új otthont.Gyönyörű,nagy ház volt.Kívül fehér fal,ahogy belül is.Nagyobb volt,mint az előző ház.Saját szobát kaptam,a falból egy cső vezetett ki,amibe bele tudtam mászni.Kaptam még egy kis házikót,két külön tálat,és sok sok játékot.Az udvaron cseresznye fa egy nagy medence,és egy hatalmas virágoskert állt.Külön almom volt a fürdőszobában.Sarah szobájának sötétkék falai voltak.Egy nagy ággyal,és egy plazma tv-vel.A konyhában egy óriás hűtő állt,és benne a legfinomabb húsok,sütemények.Az asztal nagyon díszített volt,három székkel.Gyönyörű ház!Meglepetésként kaptam egy fekete ruhát,amit rám is adtak.A következő nap egy nagy torta állt a konyhában,benne a 12-es szám.Tele volt minden lufikkal,és ajándékokkal.Amint Sarah megjött az új iskolájából,felköszöntöttük,mert ma volt a szülinapja.

-Bontsd ki az ajándékokat!Nagyon fogsz nekik örülni!-mondta a gazdi apja.Az egyikben egy kiskutya,a másikban egy gyönyörű kiscica.

-Ez szuper!!!!!!!!-kiáltott Sarah.-A kiskutyus neve legyen Tappancs,a kiscicus neve pedig...ööö...Hópihe!

-Kapsz négy kis tálkát is hozzájuk,és két nyakörvet.-mondta a gazdi anyja.

Sarah levitt minket sétálni a közeli parkba.Amint oda értünk,nyüszörgést hallottam.A hang irányába mentem,és egy piszkos helyen,a rongyok között megláttam egy nagy kutyát.Odahívtam a gazdit.

-Jajj,szegénykém!Egy németjuhász!-kiálltott fel Sarah.Felhívta az anyját,mire ő az állat orvost.Megvizsgálta a kutyát.

-Ez az állat csoda,hogy még él.

-Miért,doki?Hány éves?-kérdezte a gazdám.

-13.Az nagyon idősnek számít.És amint látom,kidobták az utcára.

-Sajnálom.Nem lehetne,hogy haza vigyük?-kérdezte Sarah anyja.

-Attól tartok,hogy nem.El kell altatnunk.

-Sajnálom.-mondta a gazdi.Hazamentünk,de Sarah csak az öreg kutyára gondolt.Addig én kimentem játszani Tappanccsal.Hópihe a cseresznye fa alatt üldögélt,és nyalakodott.Én nekifutottam,ő pedig fel a fára.

-Bocsi!-mondtam.Tapancs beleugrott egy sáros tócsába,és meg kellett fürdetni.Elég jól viselte.Sarah még mindig a Németjuhászra gondolt.Én vígasztalásként nekidörgölőztem a lábának.Később az orvos felhívta a gazdi anyját,és elmondta,hogy ez a kutya lány,és talán még megtarthatjuk.Így is lett.Pár héten belül megérkezett.

-Mi legyen a neve?-kérdezte Sarah.Én a Lady névre gondoltam.-Megvan!Legyen Lady!Igen,ez tökéletes név!

Nagyobb kor,felejtés

Lady már hetek óta nálunk él.Kapott egy jó kis bélelt helyet,ahol rengeteg puha dolog volt.Barna nyakörvet vettek neki,és simogatták egész nap.Amint elment Sarah,én kérdezgetni kezdtem.

-Mond csak,Lady!Mi benned a különleges,hogy Sarah csak veled törődik?Engem már nem is szeret?

-Abban nem vagyok biztos.De már elég nagy vagy,biztos megfeletkezett rólad.-amikor Lady ezt mondta,én szépen bebújtam a szobámba.Csak néztem kifelé az ablakon a nagy világba.Akkor beugrott,hogy éjszaka elmegyek világgá.De bezárták az ajtót.Amikor ki akartam osonni,Sarah felébredt,és megnézte,ki zörög.

-White!Mit keresel te itt?Nyomás vissza,aludni!-és betolt a szobámba.Az ajtót rám zárta,hogy véletlenül se tudjak kimenni.De én kiugrottam az ablakon.Átugrottam a kaput,mert elég nagy voltam ahoz,hogy alatta másszak át.Elindultam az utcára.Később bementem egy sikátorba,és bebújtam egy nagy dobozba.Az eső is esni kezdett.Féltem,hogy mi lesz.Reggel emberek is megjelentek a város utcáin,én meg morogtam rájuk.

-Cica!Cica!-kiálltott felém egy olyan 4 év körüli kislány,és a kezét nyújtotta felém.

-Nem cica!-mondta az anyja,és elmentek.Később idegenek vittek be egy állatkertbe.Ott én voltam ez egyetlen fehértigris.Nem tetszett a hely.

Harc a szerelemért

Egyik nap az állatkertbe hoztak egy fehér tigris lányt.Gyönyörű volt.Minden másik tigris megrohanta,mivel mindenkinek megtetszett.Én csak éjszaka,amikor mellé feküdtem,akkor tudtam hozzáférni.

-Szia!-szólítottam meg.

-Szia...asszem.

-Hogy hívnak?

-Marina.

-Engem Whitenak.Neked hogy hívták a gazdáidat?

-A milyeimet?Ja...a szüleimről beszélsz.Jack és Miranda.A tieidet?

-Hát akkor hívhatjuk szüleimnek is.Valójában csak egy van.Az ő neve Sarah.

-Jajj szegénykém!Meghalt az apád?

-Mi az az apa?

-A férfi a családodban.

-Nekem nincs.Csak Sarahnak van egy nagy férfi embere.Ő az apa?

-Nem,ő a papád.Vannak testvéreid?

-Nincsenek.

-Nekem igen...sajnos kettő bátyám.Az ő nevük Back és Black.Elég nehéz megkülönböztetni őket.Ésssssss...te hogy kerültél ide?

-Elszöktem,mert Sarah már nem szeretett.Csak a bugyuta kutyájával törődik,Ladyvel.Egy sikátorban találtak rám.

-Engem a dzsungelból hoztak.Várj...téged emberek neveltek?

-Igen.Miért?Meglátszik?

-Nem.Csak...csak...kicsit furcsa.

-Tudom.Most szerintem aludjunk,elég késő van.-Befejeztem.Én percek múlva már mélyen aludtam.

Fájdalmak

Egyik este én és Marina elhatároztuk,hogy elszökünk.Kimásztunk a kerítésnél,és elindultunk.Nem járt senki az utcákon,úgy haladtunk.Lepihentünk egy nagy fa alatt,pont az állatkórház mellett.Hajnalban előjöttek az emberek.Éppen át akartunk kelni az úttesten,amikor nekünk jött egy autó.Mindkettőnk a földön végezte.Az ember kiszállt a járműből,és befutott az állatkórházba.Bevittek minket.Az orvosok azt mondták,rosszul nézek ki.Sok mindenem eltört.A bordám,a lábam,és a koponyám is.Marina jobban volt,neki szerencsére csak a lába.Én abban voltam szerencsés,hogy a nyakam jól van.Később megjelent a bejáratnál Sarah.Róla már meg is feledkeztem.Odarohant hozzám.

-White!Jól vagy?-kérdezte rémülten,könnyező szemmel.

-Attól tartok,hogy nem.Nincs jól.-felelt az orvos.-Sok mindene eltört szegénynek.Nem biztos,hogy túléli.

Sarah ezeket a szavakat meg sem hallotta.Csak sírt,és sírt.Az orvosok kimentek,és becsukták az ajtót.A gazdi pedig hallgatózni kezdett.

-Szerinted mit kéne csinálnunk ezzel a tigrissel?

-Fogalmam sincs.Ahogy látom,nincs sok esélye az életben maradásra.Az állapota is csak romlik.Az lesz a legjobb megoldás,ha elaltatjuk.

-Mégis mikor?A kislány gondolom nem egyezne bele.

-Nem is.Amíg csináljuk,szépen kiküldjük.-Így is lett.Saraht kiküldték,és nekem pedig egy szurit adtak a combomba.pár perc után már nem éreztem semmit,nem fájt semmim.Valami nagy fehérséget láttam.Ez volt a kapu,a mennyország felé.

                                                                          Vége.



                                                         Az én életem 2

Marina túlélte az egész balesetet.Én a mennyországban voltam.Később elkezdtem halványulni.Ez valószínűleg azt jelentette,hogy ujjászületek.Azt még nem tudtam,hogy kiként.Sötét volt.Nagyon nagy sötét.Nem láttam semmit,csak éreztem.Idegen,furcsa lények rugdostak.Olyanok,mint én.Észre sem vettem,milyen hamar elszállt az idő.Több hónap is eltelt.Amikor elég nagy lettem,megszülettem.Új életként.Egy gyönyörű tigriskölyök voltam.Nem fehér,de azért szép.Elfelejtettem mindent a múlt életemből.Rajtam kívül még kibújt úgy 4-5 kölyök.Nem láttam,mert még vakok voltunk.Odakúsztam a mamámhoz,és elkezdtem szopni.Nem tudtam,hol vagyok.Elég meleg hely volt.Én fiú lettem.A nevem pedig Jack.A tesóimét még nem ismertem fel.Eltelt pár hét az életemben.Kinyílt a szemem,és megláttam a nagyvilágot.A testvéreim hasonlítottak rám.Rajtam kívül még egy rendes tigris volt.Ő Kleopátra.A másik három testvérem fehér,őket Kirának,Davidnek,és Whitenak.Elég ismerősen csengett a White.Fogalmam sem volt,miért.Csak úgy.Amikor anyát megpillantottam életemben először,nagyon hasonlított valakire.Arra,akit szerettem.Tehát anyás lettem.Körülnéztem,mi van körülöttem.Egy istálló.Kutyaszagú istálló.Bejött egy kislány,aki megnézte,jól vagyunk-e.Simogatott,amikor az anyja bejött,és mondott valamit.Nem értettem,de engem kiemelt,és elvitt.Még szoptunk,és nekem hiányzott a mami.Hívtam,amikor a kislány visszavitt.Kaptam egy fura izét a nyakam köré,és újra megláttam anyát. Szomjas voltam, ezért szopni kezdtem.A következő nap a testvéreimmel játszottam.Vagyis próbálkoztunk,hogy is kell.Még fiatalok voltunk,pár hetesek.Én még csak a testvéreimmel imerkedtem.Nem ismerem még fel őket,de a nevüket tudom.Kleopátra,David,White,és Kira.Ragaszkodtam a mamámhoz,nem engedtem el,egy pillanatra sem.Amikor felemelték Kleopátrát,megnézték,fiú,vagy lány.Ezt mindenkivel végigcsinálták.Amikor én következdtem,kapálóztam,de kiderült,hogy fiú vagyok.A kislány nagyon ismerős volt.Amikor bejött,az anyja valamit mondott neki,amikor gondolkozni kezdett.Motyogott mindenki.Végül valamiösszevissza zagyvaságot mondott,és elment.Valami ilyesmit:
-gfdgkfdphhmdfélhztéz.-igen,biztos ez volt az.

Amikor úgy hét hetesek lehettünk,engem és a testvéreimet elvittek.Kaptunk szurit,és elaludtunk.Én keltem fel előbb,de arra,hogy egy repülő valamiben vagyunk.A testvéreim még aludtak.Hiányzott a mami,és éhes lettem.Egy nap utazás után leszállt a jármű.Leraktak a földre,és a mami ott várt minket.Odajött,és lefeküdt.A hely nagyon furcsa volt,mert fák ölelték körül.A távolban majmok ugrándoztak,és csipogtak.Az egyik odajött hozzánk,de a mami elzavarta.Amikor én jóllaktam,gyakoroltam a sétálást.Másnap már egész jól ment,és túl messzire sikerült csatangolnom.Eltévedtem.Később egy idegen tigriscsalád közeledett felém,akik megláttak.A kölykök úgy pár hónaposak lehettek.Az egyik odajött hozzám,és szaglászni kezdett.Én meg csak a mamát kerestem.
-Anyu!Ő meg mi?-kérdezte.
-Ő egy tigriskölyök.
-Hogy kerülhetett ide?
-Nem tudom.
-Megtarthatjuk?
-Talán...
-Légyszííííí!!!
-Rendben,rendben!-fejezte be az anya,és felkapott.Elvitt egy barlanghoz,ahol letett.Éhes lettem,és féltem.De mégis,az  idegen anyának még szoptak a kölykei,és engem is megkínált vele.

Amikor jóllaktam,az idegen anya a szájába vett,és elkezdett sétálni arra,ahol megtalált.Még tovább is ment,amikor megpillantotta a mamit.
-Honnan van a kölyök?-kérdezte.
-Találtam.Miért?
-Ő az enyém.
-Tényleg?Hogy hívják?
-Jack.Visszaadnád?Köszi!-fejezte be végül a mami,és visszavett magához.Pár nap elteltével egész jól megnőttünk,és én a testvéreimmel játszottam.A mami egy lombos fa alatt pihent,és minket figyelt.Én rárontottam Whitera.Kleopátra rám,rá pedig David.Hirtelen zuhogni kezdett az eső.Bevonultunk egy barlangba,és ott vártuk a napsütést.De az csak nem akart előjönni.Itt töltöttük az éjszakát is.Én felébredtem úgy éjfél körül,amikor még mindig esett.Odamentem a barlang szájához,és néztem kifelé.
-Mit csinálsz?-kérdezte Kleopátra.
-Semmit...csak nem tudok aludni!-válaszoltam neki.
-Akkor csináljunk valami izgit!
-De mit?
-Menjünk ki az esőre!
-Megőrültél?Meg fogunk ázni?
-Na és?Legalább tudunk játszani!!!!
-Igaz!-fejeztem be,és rohantunk ki.

Én és Kleopátra kint futkároztunk az esőben.Ugráltunk a pocsolyákban,és röhögcséltünk.Úgy hajnali hat óra körül a mami kijött,mert hallotta,ahogy játsszunk.
-Mit csináltok ide kint?-kérdezte dühösen.Mi megrettentünk,és én nekimentem egy fának.
-Csak játszunk!Miért?-felelt neki Kleopátra.
-Azonnal gyertek be!-válaszolta a mami.-Én most elmegyek vadászni,ti maradjatok itt!
-Oké!-mondtam.Bevonultunk a barlangba,és vártunk.Úgy fél óra elteltével végre megjött a mami.Valami különös állatot hozott.
-Egyetek!
-De mi ez?-kérdezte David.
-Husi!Tudom,hogy még nem ettetek,de ideje megkóstolnotok!Finom!
Először én mentem oda a kajához,utánam szépen White,Kleopátra,David,és Kira.
-Ez finom!-mondtuk egyszerre Kleopátrával.Nagyon hasonlítottunk egymásra,tulajdonságokban is.Amikor én jóllaktam,odaszóltam a mamihoz:
-Mami!Kimehetek sétálni?
-Majd később.Légy türelemmel!
-Oké...-mondtam unottan.
-Anyu...-kezdtem.
-Mi az,kicsim?
-Elmehetek Kleopátrával sétálni?
-Menjetek nyugottan.Később mi is megyünk!
-Oké!!!-fejeztem be,és indultunk is.Egy kis patakon keresztül mentünk át,és meghallottunk valami hangot.Mintha emberek beszélnének,mert nem értettem tisztán.Közelebb merészkedtem.
-Te meg mit csinálsz?-kérdezte tőlem Kleopátra.
-Megnézem,mi van ott.
-De miért?
-Csak.-mondtam,és elindultam feléjük.
-Várj meg engem is!-szólalt meg Kleopátra,és nekem ugrott.Én csak mentem előre.Két férfit láttam,akik egy nagy fényképező micsodát raktak össze.Én nekiugrottam az egyiknek,mert játszani akartam.
-Mi ez?-kérdezte.Én elkezdtem nyalni az arcát,mire Kleopátra is előjött.
-Állj meg!Mit művelsz?
-Játszok!
-Ez veszélyes lehet!
-Nem baj!-amint kimondtam,egy nagy hálót raktak rám.Elfogtak.Utánam következett Kleopátra.Ő el tudott futni,de én nem.
-HOZOK SEGÍTSÉGET!!!!-kiálltotta nekem,és rohant megkeresni a mamit.De mire ők ideértek,mi már sehol nem voltunk.

Amikor az emberek elfogtak,beraktak egy teherautóba,ami elindult.A mami éppen csak odaért,és futott utánam.A tesók alig bírják követni.Én néztem ki a jármű hátuljából.Amikor úgy két km-re voltunk,a mami valamiért megállt.De Kleopátra még futott,és amikor elég közel volt,belekapaszkodott az ajtajába,és ott lógott egy darabig.Később megállt a teherautó,és a tesó leugrott.Az emberek kiszálltak,és kinyitották az ajtót,amikor meglátták Kleopátrát.Elkezdte cibálni az egyiknek a nadrágját,és én pedig kiugrottam,majd elfutottunk.De ők valami altató nyilat lőttek ki,és eltalálták Kleopátrát.Én hátrafordultam,és ölbe tett kézzel néztem a jelenetet,ahogy felemelik a földről,és elviszik.Én szép lassan,suttyongva közeledtem feléjük.A tesót egy zsákba rakták,és úgy vitték.Én hátulról nekiugrottam a zsáknak,mire azt ledobták,és a hátamra estem.Kivonszoltam Kleopátrát,és próbáltam ébresztgetni.Amikor nem sikerült,én odébb vittem,de az emberek jöttek utánam.Féltem,de nem adtam fel.Aztán az egyik a földről felvett egy faágat,és fejbecsapott vele.Fájt a fejem.Később arra ébredtem,hogy egy különös állatszagú helyiségben,egy ketrecben voltam.Mellettem Kleopátra,aki még ébredezett.
-Hhhhol vagyok?-kérdeztem tehetetlenül.-Fáj a fejem!-amint kimondtam a szavakat,megjelent egy fehérköpenyes alak.Két tálat tartott a kezében,és bedugta hozzánk.Én megharaptam az ujját,mire kinyílt az ajtó.Én gyorsan a számmal berántottam,és megvártam,amíg elmegy az illető.
-Kleopátra!Kleopátra!Ébredj!-mondtam,de még félálomban volt.Inkább kitoltam az ajtót,és kivonszoltam.-Jól vagy?
-Asssszzzzzemmm.-válaszolta álmosan.
-Gyere!Tűnjünk el innen!
-Oké...-válaszolta a tesó,de amint felállt,összeesett.-Szerintem menj egyedül...majd csatlakozom hozzád!
-Nem!Nem foglak itthagyni!-erre belépett az orvos.
-Hát ti meg mit kerestek itt?-kérdezte,nem mintha érteném.Engem felvett,és kivitt egy ketrecbe.Rajtam kívül több állat is volt.Úgy értem,több tigris.A szomszédban karakálok,akik eléggé morogtak rám.Ijesztő hely.Öt perc múlva megérkezett Kleopátra,kicsit botladozva.Aztán megjelent egy ismerős arc.Egy kislány.Belépett hozzánk,de a többi tigris nem bántotta.Felénk jöt,és mi hátráltunk.Elértük a ketrec szélét.Én behunytam a szemem,mire lehajolt hozzám,és megsimogatott.
-Jól van!Nincs semmi baj!-nagyon hasonlított valakire ez a hang.Felemelt,és kivitt.De én folyamatosan Kleopátrát néztem.
-Ugorj a lánynak!Felém gyerünk!-súgtam neki.Ő megtette.
-Jajj!Mi ez?-kérdezte a kislány,mire megpillantotta a nekem ugró kistigrist.De nem törődve vele,továbbment.
-Visszajövök érted!!!!-kiálltottam Kleopátrának.Az idegen,mégis ismerős ember elvitt.Én a furcsa állattartó izé bejáratánál kiugrottam,és felkerestem a tigrisketrecet.De a lány futott utánam,ígyhát nem tehettem mást,mint menekülni.A járókelők rémülten néztek rám.Én gyorsan beugrottam egy nagy valamibe,amiben rengeteg kenguru volt.Életemben nem láttam még ijet,csak majmokat.Elbújtam egy bokor mögé,és vártam az éjszakát.Akkor előjöttem,és megkerestem Kleopátrát.A ketrecet nagy nehezen átharaptam,de csak annyit tudtam,hogy éppen kiférjen a .Elindultunk megkeresni a mamit.De ő még nagyon messze jár...

Én és Kleopátra sétáltunk a városban.Amikor kiértünk,egy poros úton haladtunk tovább.Aztán megláttuk a fákat.Vidáman futottunk felé,amikor én véletlenségből nekimentem egy tigrisnek.Morgott,és dühösnek látszott.Aztán felkapott,és elfutott velem.Kleopátra utánam,de túl lassú volt.Eltűntem.Később arra keltem fel egy sziklás helyen,hogy nagyon fáj a nyakam.Nem tört el,de vérzett.Hiába nyüszítettem,nem jött senki.Csak pár buta majom...Aztán megjelent egy fehér tigriskölyök.White volt az,és utána a mami.lefeküdt mellém,és nyalogatta a sebem.Kleopátra még mindig sehol.Éhes lehet már.Az idő is estére járt,és én már aludtam.Természetesen a mamihoz bújva,mert fáztam,és hiányzott.David mellettem,utána White.Reggel elindultunk megkeresni Kleopátrát,de sikertelenül.
-Kleopátra!-kiálltottuk kórusban.Délben a mami vadászott nekünk,és mi a felét lepusztítottuk.Jólesett egy kis gondoskodás.Később elkezdett esni az eső.Bementünk egy barlangba.Én lefeküdtem az egyik sarokba,amikor megláttam egy földön fekvő,sovány,albínó tigriskölyköt.Nagyon remegett szegény.
-MAMI!!!!-kiálltottam neki.
-Mi az kicsim?
-Itt egy tigris!
-Megyek már...-mondta unottan.Amikor meglátta az idegent,nagyon megrémült.De mégis,a mami lefeküdt,és amennyi teje maradt,a kicsi száját a cicijéhez dugta,és az szopni kezdett.A tigriskölyök lány volt,és nagyon elbűvölő a maga kis sovány életében...

Az idegen tigriskölyök felébredt.
-Szia!Hogy hívnak?-kérdeztem tőle.
-Antónia...-válaszolta fáradtan.
-Szia Antónia!AZ én nevem Marina.-kezdett bele a mami-Ők itt a gyerekeim,Jack,David és White.
-Sziasztok!
-Képzeld,van egy lánytestvérünk is.-mondta David.
-És ő hol van?
-Az a helyzet,hogy nem tudjuk.Remélem előkerül...-válaszoltam a tesó helyett.
-Neki mi a neve?
-Kleopátra.-mondta White.
-Szép neve van.
-Antónia-kezdte a mami-Neked van családod?
-Hát...testvérem csak egy van.Ő fiú,és a neve Sárkány.Én albínó vagyok,és az apukám itthagyott.Az anyukám meghalt,a testvéremet pedig befogták az emberek.Engem azért hagytak el,mert az apám nem tudott táplálni.
-Tényleg mami...nekünk van apukánk?-kérdeztem.
-Erről nem akarok beszélni...-mondta a mami,és elkezdett könnyezni a szeme.Aztán elfutott.
-VÁRJ!-kiálltottam utána.
-Miért futott el az anyukátok?-kérdezte Antónia.
-Nem tudjuk...-mondta White.
-És mi az a seb a nyakadon,Jack?
-Megtámadott egy tigris.-válaszoltam.
-Lábra tudsz állni?
-Talán...kipróbálom!-azzal felállt a kislány,és sikeresen tudott sétálni.
-Megkeressük a mamit?-kérdezte David.
-Keressük!-válaszoltuk egyszerre,és elindultunk.
-De ha már így haladunk,keressük meg Kleopátrát is!-mondtam,és elindultunk kifelé

Én a testvéreim és Antónia kerestük a mamit.Később egy kis tavacskánál bukkantunk rá,sírdogálva.
-Mi a baj mami?-kérdeztem.
-Semmi kicsim...csak...az apátok.
-Mi van vele?Itt van?-szólalt meg David.
-Nem.Ő már régen eltávozott.
-Hogy érted ez?-kérdeztem újra.
-Úgy,hogy egy állatkertben ismerkedtem meg vele.Ő is fehér tigris volt.Elmesélte nekem a gyermekkorát,amiben egy kislánnyal élt együtt.Asszem Sarah volt a neve.De ez nem biztos.Aztán egyik este elszöktünk.Őt elütötte egy autó.
-Komoly???És utána??????-mondtam egyszerre Antóniával.
-Bevittek minket egy állatkórházba.Ott tudtam meg,hogy el kellett altatni.Én bekerültem a családjához azzal,hogy kiderült,hogy lány vagyok.Aztán jöttetek ti.És visszaengedtek minket...-fejezte be a mami úgy,hogy alig értettük.
-Tehát meghalt a papi...-mondtam.-Sajnálom.
-De képzeld Jack,te nagyon hasonlítasz rá.A tulajdonságaid miatt.Teljesen úgy viselkedsz.
-Tényleg?AZ jó...nem?-kérdeztem újra.
-Igen.-válaszolta a mami.
-Szerintem kerssük meg Kleopátrát.Vajon hol lehet?-kérdezte White.
-Jó ötlet.Menjünk.-válaszolta a mami.


Elindultunk megkeresni Kleopátrát.Közben én azon töprengtem,honnan ismerős ez a sztori.De nem ugrott be.
-Kleopátra!-hajtogattuk egyfolytában.Aztán megláttunk egy barlangot.Bementünk,mire egy felnőtt nőstény tigrist találtunk,és nem mást,mint...Kleopátrát.
-Mami!Jack!White!David!Mit kerestek itt?-kérdezte.
-Jajj kicsim!Jól vagy?-aggódott a mami,és odafutott hozzá.
-Igen...nincs különösebben bajom.
-Mi az,Kleopátra.Ő a családod?-kérdezte az idegen tigris.
-Igen.Szerintem jobb,ha most elmegyek velük.
-Szerintem tegyed ezt!-kiálltottam.
-Oké!Szia Mindi!Majd még találkozunk!-köszönt el,és mi indultunk is.
-Szia!Te vagy Kleopátra?-kérdezte Antónia.
-Igen.Ésssss te ki is vagy?
-A nevem Antónia.
-Mami!Mostmár Antónia is a családunk tagja?-fordult David a mamihoz.
-Persze,kicsim.-válaszolta.
-AZ jó...nem?-kérdeztem.
-Az jó.Igen.
Így haladtunk egy darabig.Aztán egy nagy,öreg fa alá érkeztünk,ahol egy hím tigris feküdt.A jobb szeme ki volt karmolva,és a fülét is megtépkedték.
-Apa????-kérdezte meglepődve a mami.-Gyertek gyerekek!Tűnjünk el innen!-mondta,majd futásnak eredt.Az idegen furcsán nézett ránk.Amikor elég messze voltunk,a mami megszólalt:
-Ő az apám volt.De az anyámmal elhagytuk,mert nagyon megváltozott.Sokszor bántott engem is,és a testvéreimet.A neve Grog.
-Grog a nagypapink?-kérdeztem.
-Igen.De óvakodjatok tőle.Gyertek,keressünk helyet éjszakára.-azzal elindultunk.Később találtunk egy barlangot.Bementünk,mert esteledett.Én hamar elaludtam,de Kleopátra mellett.Aztán úgy éjfél körül morgásra ébredtem.
-Mami...valaki morog!-súgtam a fülébre.Ő felkelt,és megnézte,ki az.Természetesen Grog követett minket.
-Maradjatok itt bent!-szólalt meg újra.-Mit akarsz tőlem?
-Tartozol valamivel!
-Mégis mivel?
-Nem emlékszel?Azt mondtad öt hónapos korodban,hogyha születik kölyköd,akkor hármat én nevelhetek fel!Na?Kik a szerencsések?
-Egyik sem!Bolond voltam,nem adok senkit!
-Hát...te akartad...-azzal fogta magát Grog,és belépett a barlangba.Felénk közeledett.Én féltem,szinte hallani lehetett a szívverésemet.Antónia morgott,aztán követte a példáját Kleopátra is.

Grog egyre közeledett felénk.Én behunytam a szemem,hogy ne lássam,mi történik.Aztán a mami megszólalt:
-Ne...érj...a...kölykökHÖZ!!!-mondta szaggatottan,a végét pedig ordítva.
-Nem te mondod meg,hogy mit teszek,Marina!Fogd be a szád,csukd be a szemed,és én már itt sem vagyok!
-NEM!Tűnj innen!Utállak!
-Én csak három kölyköt viszek az egy...kettő...három...négy...öt kölyökből.Nyugi,marad kettő!
-Ezt nem engedhetem!-mondta a mami,majd nekiugrott Grognak.
-Hé!Engedj el,te piszkos korcs!-mondta,majd kifutott a barlang szájához.-Ezt még megbánjátok MIND!!!!!!!-azzal elfutott.
-Jól van,gyerekek.A veszély elmúlt...egyenlőre.Gyertek,aludjunk.
Én nem bírtam az éjjel visszaaludni,mert nagyon féltem.De odabújtam a mamihoz,és nagy nehezen sikerült.Reggel én fölriadtam,és ébresztettem mindenkit.Elindultunk rejtekhelyet keresni.egy vastag törzsű odvas fába bementünk,de a mami kint maradt.Ő nem fért be,inkább őrködött.Esténként nem tudtam azzal a tudattal aludni,hogy bármikor lecsaphatnak ránk.Néztem kifelé az üregből,hogy mi történik.Egyik éjjel morgást hallottam.Mindenki mélyen aludt már.
-Mami...mami...-suttogtam neki.-Valaki morog...ki az,Grog?
-Nem tudom.Megnézem.Maradj itt.-azzal a mami elindult.Én is utána mentem,pedig nem lehetett volna.Tényleg ő volt.Láttam a világító egy szemét,és a vicsorgó állkapcsát.De én a mamit követtem,és amíg mi a bokorban kerestük,odasomfordált a fához,és bekukkantott.Az öt helyett csak négy kölyök aludt.én visszafutottam,és bele karmoltam a hátába,ő pedig felordított.Aztán belevett a szájába,és elfutott.Hiába kapálóztam,túl erős volt a szorítása.Inkább behunytam a szemem,és segítségért kiálltottam.
-Fogd be a mocskos szád!-mondta nekem,és én elhallgattam.Aztán elvitt egy barlanghoz,oda bedobott,és lefeküdt a barlang szájához.Féltem.
-Alvás!-azzal elaludt.Nekem is sikerült elaludni,de nehezen.Reggel felébredtem,és Grog ott volt közel hozzám,vicsorgó állkapoccsal.
-Mmmit akkar ttőllem?-kérdeztem remegő hangon.
-Semmit...csak olyanná teszlek,mint én.-válaszolta,aztán megkarmolt.Pont az arcom,és nagyon fájt.Aztán belemart az oldalamba,és megharaptta a lábam.A fülemet egész jól megtépkedte,majd a szájába vett.
-Jön a következő!-mondta,és elindultunk.Egy bokor tövében letett,és figyelt.
-Most mit fog csinálni?-kérdeztem.
-Szerinted?-válaszolta,és megpillantottam a mamit.
-Jack!Jack!-kiálltotta aggódóan.
-A bokorba...-épp be akartam fejezni,amikor befogta Grog a számat.
-Mit művelsz?-aztán felvett,és elfutott.Letett egy fa alatt,és megharapott.Aztán a mancsával lefogta a farkam,és röhögött.Én el akartam futni,de nem sikerült.aztán nagy nehezen kihúztam,és nekiiramodtam.Elfutottam,amilyen gyorsan csak sikerült.

A sebeim kezdtek begyógyulni.Grog minden alkalommal rám talált,akármilyen messze futottam.Végül föladtam,és nyugton maradtam.Grog elég szigorúan bánt velem,és én kezdtem betörni.Nem féltem annyira tőle,mint régen.Mindig elvitt vadászni,de nem volt sokszor sikeres.Egyszer volt olyan,hogy két napig nem ettem.Egyik nap elmentünk vadászni,akkor sikerült.Aztán ott helyben meg is ettük,bár nem kaptam oyan sokat.Elindultunk vissza a barlanghoz,mert estefelé járt az idő.A nap is lement,de még világos volt.Én korán le akartam feküdni,de Grog azt mondta,hogy őrködjek.Illedelmesen szót fogadtam neki,különben megvert volna.Egész éjjel fent kellett lennem.Reggelre elaludtam,mert teljesen ki voltam merülve.De vadászni is kellett,mert Grog azt mondta,hogy tanuljak meg.Persze nem segített semmit.
-Vadásszál te kölyök,különben éhen maradsz!-mondta.Én úgy néztem rá,mint az apámra,akit soha nem láttam.Csak hallottam róla.
-Miért,Grog bácsi?Csak ezért?
-Nem...ma elraboljuk az egyik testvéredet is.-erre nagy szemekkel néztem,de gonoszul.
-És mi a terv?
-Az,hogy megmondod a drágalátós ***nak,hogy visszatértél,és megszöktél tőlem.Aztán elmész sétálni az egyik kölyökkel,és idevezeted.
-Rendben van!-mondtam,és próbálkoztam.
-Aztán...lecsapok a mamidra,te pedig majd jól összevered a testvéreket.Utána egy indára felakasztjuk az áldozatot.Megegyeztünk?
-Meg!Most megyek gyakorolni!-azzal elmentem.egy fát jól összekarmoltam,aztán indultunk.Grog felmászott egy fára,és onnan nézett.Én meg csináltam.
-Mami!Mami!-kiálltottam.
-Jack!Jól vagy?-rohant hozzám anyám.
-Jól vagyok!Megnézhetem a tesókat?
-Persze!Gyerekek!Gyertek!
-Jack!-kiálltották nekem.
-Gyere,Kleopátra!Megyünk sétálni?
-Persze!Menjünk!-válaszolta nekem Kleopátra.Elindultunk,addig Grog a fákon követett minket.Egy fához mentünk,amin sok-sok inda volt.Grog leugrott,és felemelte a lányt.
-Hozz indát!Gyorsan!-mondta,és én hoztam is.Összekötötte vele Kleopátrát,és újra fölemelte.
-Menjünk!-mondta.Amikor visszaértünk,én egy bokorban várakoztam.
-Apa?mit keresel itt?
-Nálam van a kölyök!
-Ki?
-Szerinted?-mondta Grog,majd előhúzta a bokorból Kleopátrát.
-Kicsim?Hol van Jack?
-Mami!Ez átverés!Jack Groggal van!Fuss!-de már késő volt.Kleopátrát fölrakta egy magas fára,és Grog bácsi ráugrott az anyámra.Én tettem a kötelességem,és a kölykökhöz rohantam.Erős karmomnak köszönhetően először az albínóra csaptam le.Asszem ő Antónia.Elkezdtem harapni a lábát,közben a hátát fogtam le,hogy mozdulni ne bírjon.Amikor ez megvolt,következett David.Ő keményebb ellenfél volt,mert fiú,mint én.Ő belémmart,de én a hasát céloztam.Bátornak éreztem magam,és erősnek.White végig a sérültek mellett maradt.Amikor David is megvolt,White felkiálltott:
-JACK!TE NEM EZ VAGY!TE EGY ARANYOS,RENDES TIGRIS!a TESTVÉREM!tUDOM,HOGY SOK FÁJDALMAT KAPTÁL,DE MIÉRT RAJTUNK BOSSZULOD MEG?MIÉRT??????
-Ezt a parancsot kaptam Grog bácsitól...most te jössz!-azzal beleharaptam.A lábát haraptam meg,aztán a nyakát akartam,amikor Grog bácsi megszólalt:
-Futás!Fuss!-én futni kezdtem,de White titokban követett.Amikor Kleopátra következett volna,éppen Grog bácsi emelte,nekiugrott.
-Nem hagyom,hogy bántsd a családom!-ordította.Gorg bácsi elmenekült,de azt kiálltotta,hogy még visszajövök.
-Jack.Gyere haza.Nem kell itt lenned.Gyere.Kérlek.Könyörgöm!-mondta szomorúan White.
-Hát...most hogy belegondolok,tényleg butaság.Elnézést kérek mindenért.Gyertek.Menjünk haza.
-Van egy kérdésem...merre van a haza?-kérdezte Kleopátra.

-Szerintem induljunk erre!-mondtam,és elindultam.A többiek jöttek utánam,és amikor megláttuk egy bokor mögül a mamit,White és Kleopátra odafutott hozzá.
-Mami!-kiálltották egyszerre.Én csak lassan sétáltam.-Mami képzeld!Itt van Jack is!
-Tényleg?Jack?Ő nem Groggal van?-amikor ezt mondta a mami,én elfutottam sírva.Később elkezdett esni az eső.Én bementem egy barlangba,és összekuporodtam a sarkában.Nagyon sötét volt,inkább kimentem.Egy fa alá feküdtem,és elaludtam.Amikor elállt az eső,én elindultam sétálni.A bundám vizes volt,és fáztam.De minél messzebb akartam kerülnia családomtól.Féltem,hogy a mami már nem fogadna vissza a családba.Hiszen engem pótolhat Antónia is.Olyan,mint én...csak más.Sétáltam,és beleestem egy mocsárba.Úszni nem tudtam,de felmásztam egy sziklára.Onnan már nem tudtam visszamenni.De sikeresen visszaugrottam,és tovább mentem.Szomorú voltam a történtek miatt.Nem tudom,mi ütött belém.Amikor újra eleredt az eső,és elkezdtem sírni.Odaértem egy kis tóhoz,és belenéztem.Láttam a sebes arcom,és nem tetszett.Nagyon nem.Utána fölnéztem az égre.
-Apám!Ha hallasz,kérlek segíts!Hogy felejthetném el a múltat?Nem akartam hogy így történjen!Kérlek!Segíts!-mondtam,bár nem használt.Az eső zuhogott,és nem akart elállni.Hamarosan villámlott,és dörgött.Én csak üldögéltem a tóparton,és sírdogáltam.Később elaludtam,és valami rosszat álmodtam.Az volt benne,hogy a mami megvert,mert ezt tettem a testvéreimmel.Meg azt is mondta,hogy meg fog ölni.Erre fölriadtam,és már elállt az eső.Tüsszögtem,és fáztam.Sőt,reszkedtem.Belenéztem a tóba,és megláttam Grog arcát.Persze csak képzeltem az egészet.Utána elindultam sétálni.Dülöngéltem,és lefeküdtem a magas fűbe.Elaludtam,és már csak az éjszaka közepén keltem fel.Fájt a fejem,és szédültem.

Mentem pár lépést,és összeestem.A gyönyörű holdra néztem,ami pont rám világított.Aludni nem bírtam,és éhes is voltam.Pár órával kéősbb nagy nehezen mégis sikerült ezt megtennem.Elaludtam.Álmomban egy gyönyörű fehér tigris voltam,annyi idős,mint most én.Egy házban szundikáltam,amikor egy kislány bejött.Leült mellém,és simogatott.Közben beszélt is,és White-nak szólított.Pedig a nevem Jack,ezt mindenki tudja.Aztán hirtelen elmúlt az álom.A következőben is ugyan ez a tigris voltam,csak egy égő házból kellett kifutnom.Mellettem futott a kislány is,és megin én voltam White.Pedig ő a testvérem...volt.Aztán hirtelen nagyobb lettem,pár hónappal fiatalabb,mint a mamám.Egy állatkertben beszélgettem vele.Nagyon furcsa volt.Reggel lett.Amikor felkeltem,csipogtak a madarak.Homályosan láttam,és nagyon sápadt is voltam.Kezdtem halucinálni,amikor megpillantottam a távolban egy tigriscsaládot.Az anya fehér volt,mellette pedig négy kis kölyök.Asszem az én családomat láttam.
-Biztos csak képzelődöm...-mondtam.Aztán mély álomba szendültem.Hallani mindent hallottam tisztán.Éreztem,amint emberek közelednek felém.Nagy háló volt a kezükben,és amikor mellém értek,az egyik óvatosan felvett.Elvittek,és egy autóba raktak.Elvittek egy városba,tudomásom szerint Kaliforniába.Amikor kivettek,pont ébren voltam.Egy fehér köpenyes orvosnak adtak át,és én türelmesen hagytam,hogy megvizsgáljon.
-Ez a kölyök csúnyán megfázott.-mondta az orvos,és betett egy ketrecbe.Hamarosan kivett,és kaptam egy szurit.Pár perc múlva már jobban éreztem magam.tudtam rendesen állni,sétálni,futni.Kivittek a levegőre,ahol egynagy kifutóban találtam magam.Körülöttem rengeteg tigris volt.Az emberek minket néztek.Valami azt súgja,ismerős helyen járok...

Körbenéztem,és körülöttem a kifutóban idegen,felnőtt tigrisek álltak.Egy ismerős alak sem volt köztük.Az egyik nőstény egy fa alatt mosakodott.Én felmásztam a fára,és az egyik ágra leültem.Föntről kisebbek voltak a tigrisek.Amikor elérkezett az etetési idő,nagy húscafatokat dobáltak be hozzánk.Én leugrottam a fáról,és mire leértem,már nem volt szabad kaja.Az egyik gondozó bejött,és adott egyet.Legugolt,és elkezdett simogatni.A haja szőke volt,és fénylett a napsugárban.Amikor megettem a húst,kiment,én pedig visszamásztam a fára.
-Legalább Grog nem fog bántani...-mondtam,és lefeküdtem a faágra.Kicsit elszunyókáltam,de a kerítés zörgésére felkeltem.Egy kisfiú zörgette,aki rám mutatott.Én nem törődtem vele.
-Hé!-kiálltotta az egyik tigris.-Igen,te,ott fent a fán!
-Mi az?-kérdeztem tőle.
-Nem ismersz egy White nevű tigrist?
-De igen!Ő a testvérem.
-Az kizárt.White úgy egy éves lehet.Mindedj...kölyök.-azzal elment.Nem értettem,minek engem kérdezett.White a dzsungelben van valahol.Estefelé bejött hozzám az a nő,aki a kaját adta.
-Szia!-mondta kedves hangon.-Gyere!Haza akarsz jönni velem?Megbeszéltem a főnökömmel,hogy magamhoz veszlek.Gyere!Nem kell félni!-fejezte be végül,és felvett.Az állatkertet már bezárták,mire mi kiértünk.Egy autóba rakott a néni,és elvitt.Egy rózsaszín háznál megálltunk,és kivettek.Amikor beértünk az ajtón,egy különös állat futott felém.Még életemben nem láttam ilyet.
-Szia Mara!-köszönt a furcsa izénak..Mara,ő itt egy tigris.Tudom,még nem láttál ilyet,de majd összeszoktok!-mondta,majd lerakott a földre.
-Szia!Hogy hívnak?-kérdezte az idegen.
-Jack.Te pedig Mara lennél.Igaz?
-Igen!Te tigris vagy?Én gepárd!
-Furcsa...az mi?

A gepárdok a szavannákon élnek.Nagyon gyorsan futnak,és mint látod,pöttyösek.Én még csak négy hónapos vagyok,de ha felnőtt leszek,ennek a kétszeresére is megnövök!-mondta Mara.
-Oké...asszem.-válaszoltam,és elmentem megnézni a lakást.nagyon furcsa hely volt,és életemben először,nem a talajon sétáltam.Sok helyiség volt,nekem a konyha tetszett a legjobban,mert ott tárolják a kaját.
-Hopsz!-mondta a nő,és felemelt.-Képzeld,holnap vendégek jönnek hozzánk.Gyere!Most megnézem,milyen nemű vagy!-azzal elvitt.Leült egy székre,és megnézte.-Kisfiú!Holnap majd kitaláljuk,mi legyen a neved!Addig is menjél!-fejezte be,és letett a földre.Én elfutottam,és egy kis ajtó elvezetett az udvarra.Itt sok ketrec állt,benne furcsa állatokkal.
-Heló!Ti mik vagytok?-kérdeztem tőlük.
-Mi lenni tyúk!Te lenni idegen!-mondta az egyik.
-Én tigris vagyok!Ti pedig tyúkok...az kaja?
-Mi nem lenni kaja!
-Gyere!-kiálltotta nekem a nő,és felemelt.Bevitt a konyhába,és adott enni.Egy furcsa tálkából ettem, jó volt.Amikor befejeztem,lefeküdtem aludni,ugyanis esteledett.Hamar elaludtam,és reggel sikításra ébredtem.
-Mi?Hogy jött be egy tigris a városba!-kiálltotta.Én kifutottam hozzá,és jött velem Mara is.
-Mi történt?-kérdezte a gepárdlány.
-Nem tudom.Én kimegyek az udvarra.-válaszoltam,és elindultam.Az udvaron,mintha valaki ezt kiálltotta volna: “Jack! „

Átnéztem a kerítésen,és megláttam a távolban a mamit.Gyorsan berohantam a házba.Nem akartam,hogy meglásson egy udvaron játszani.
-Hé Jack!Nem a nevedet kiálltották?-kérdezte Mara.
-De...-válaszoltam komolyan.
-Akkor miért nem nézed meg?
-Csak...
-Csak miért?
-Mert...ő az anyám.Nem akarom,hogy meglásson.
-Miért?
-Mert szörnyű múltra visszagondolni.És kizárt,hogy visszafogadna a családba azután,ami köztünk történt.
-Miért,mi történt?
-Nem akarok rá visszagondolni...
-Akkor nem kell.-fejezte be Mara,és elment.Hirtelen furcsa hangot hallottam,és kinyílt az ajtó.Megjöttek a vendégek.
-Sziasztok!-köszönt a nő,eredeti nevén Anna.Ezt csak most tudtam meg.-Nézzétek,ő itt a tigrisem!Kisfiú!
-Jajj,de édes!És mi a neve?-kérdezte egy barna hajú kislány.
-Még nem tudom.Arra gondoltam,segíthetnél elnevezni!
-Oké!-azzal Anna és a lány elmentek.Engem is vittek magukkal,és leültettek a szőnyegre.-Egyszer énis akartam egy tigrist.Néhány hete.
-Emlékszem.Előtte pedig egy...
-White-ra gondolsz,a fehér tigrisemre?
-Igen,rá.
-Ő most valahol a Dzsungelben van.
-Akkor térjünk vissza rá.Mi legyen a neve?
-Nem tudom.Fiú,akkor...mondjuk...Jack?
-Nem is tudom...egész jó.Rendben!Akkor,Jack.
-Ez jól áll neki!-fejezte be végül a lány.Pont eltalálták a nevem!

Este elmentek a vendégek.Én kimentem egy kicsit levegőzni az udvarra Mara-val,és beszélgettünk.
-Biztos nem szeretnél beszélni a múltadról?-kérdezte a gepárdlány.
-Hát...nagyon akarod?
-Igen!Olyan kíváncsi vagyok!
-Nem is tudom...az egész ott kezdődött,amikor a mami meglátta Grogot,az apját.Abban a pillanatban elfutottunk,de éjszakánként visszatért.(...)-amikor befejeztem,egy sötét árnyat pillantottam meg a tyúkoknál ember volt,fekete kapucnis pulóverben.Hátrafordult,és felénk közeledett.Hirtelen előrenyúlt a keze,és felkapott.Aztán átugrott a kerítésen,és tovább rohant.Engem betett egy zsákba,és csak akkor vett ki,amikor egy furcsa házhoz értünk.Bent rengeteg ketrec,és tigrisek.Engem egy kislány fajtársammal zártak össze.Valami fém nyakörvet raktak a nyakamba,amihez egy lánc is tartozott.Odaszögezték a falhoz,ezért nem tudtam messzire menni.A fény csak egy kicsi ablakon keresztül jött be,az is rácsos volt.
-Szia!Hogy hívnak?-kérdezte a lány.
-Jack.
-Engem Velori-nak hívnak.
-Szia Velori.-mondtam unottan.Nagyon fáradt voltam,ezért hamar elaludtam.Enni egyenlőre nem volt.Inni sem,csak az üres tálak.Nem tetszik...

Te mióta vagy itt?-kérdeztem Veloritól.
-Úgy egy hete.
-És itt adnak enni?Csak mert éhes vagyok.
-Csütörtök és vasárnap.Ma hétfő van.
-Ó...az gond.
-Innivalót pedig Kedden,csütörtökön és szombaton kapunk.Kész kínzás...
-De miért tartanak fogva minket?
-Azt nem tudom...
Nap a nap után telt,és már hiányzott a napfény,a friss levegő.Amikor ételt kaptunk,a ketrec másik felébe rakták a tálat,ami félig volt.Alig értük el.Közelebb kellett húznunk,hogy ehessünk.Én a részem nagy részét Velorinak adtam.Nagyon megtetszett a kiscsaj.Igaz,piszkos volt a bundája,de nem zavart.Nagyon lefogytam.A bordáim kicsit kilátszottak.Ettől a pillanattól kezdve kezdtem bevadulni.Nem bánhatnak így velünk!Amikor jöttek hogy adjanak enni,én mindig morogtam.Életem első 15 hete nagyon nehezen telt.8 hetesen kerültem Annához,9 hetesen raboltak el,és 6 hete vagyok itt.Egyik nap én már a szökést terveztem.Velori pedig szinte egész nap aludt.
-Akkor...amikor majd vasárnap hozzák nekünk a kaját,valahogy ki kéne jutnom ebből a láncból...de hogy?Megvan!Várjunk...nincs meg.Ez nem akar összeállni!
Eljött a vasárnap.Kaja helyett altatónyilat kaptunk.Én arra ébredtem,hogy egy furcsa műtőasztalon vagyok.Pedig nincs semmi bajom!

Körülöttem a falon egy csomó kés volt,és rengeteg tigris bőr.Velorit nem tudom,hogy hol van.Lekötöztek,és egy férfi a hegyes ollójával közelített felém.Kapálóztam,amíg sikerült kijutnom.Kifutottam a nyitott ajtón,és Velorit kerestem.
-VELORI!HOL VAGY?-kiáltoztam.-VELORI!!!HA HALLASZ,VÁLASZOLJ!KÉRLEK!KIJUTUNK,MÉG MA!-ebben a percben egy ajtón túl találtam meg a tigrislányt.-Velori!Menjünk!
-Oké...és mi lesz a többi tigrissel?
-Rájuk nincs idő!Jönnek az emberek!
-De...ha már mi megmenekülünk,akkor a bátyámat is hozzuk ki!
-A bátyád?Róla nem mondtál semmit!
-Igen...anyám előző almából van!Több mint két éve fogták el!Ki kell hoznunk!
-De...
-MOST!!!!!!!-fejezte be Velori,és futásnak eredt.Én mentem utána,és minden módon zsákutcába vezetett.Az emberek körülvettek minket.
-Most nincs menekvés!Nem mehettek el innen!-de Velori átfutott a lábuk alatt.
-Bocs Jack!-kiáltotta,és elment.Azt hittem,itt hagyott.De nem.Tíz perc múlva visszatért az összes tigrissel.
-ELŐRE!-ordította torka szakadtából a kislány,az én szerelmem.A többiek nekirontottak az embereknek.Kivétel egy hím.Velori bátyja.
-Szia!Hogy hívnak?-kérdeztem tőle.
-Mancs.Hát téged?
-Az én nevem Jack.
-Szerintem ne most álljatok neki beszélgetni,hanem fussunk!-szakított félbe Velori.Mi elmentünk.Egy nagy ajtón keresztül megláttam a napfényt.Éreztem újra friss levegőt a bentin kívül.
-Szóval ilyen idekint...-mondta Mancs.-Rég nem jártam itt.
-Menjünk!-szólaltam meg,és elsétáltunk.Az emberek nem jöttek a közelünkbe,sőt,féltek tőlünk.Napokon át sétáltunk,mire megláttuk a zöldellő fákat.A Dzsungelt.újra itthon vagyok!Beljebb merészkedtünk,de én hátrébb maradtam.
-Mi a vaj Jack?Gyere közelebb!-szólt nekem Velori.
-Nekem nem szabadna itt lennem...talán végük.Lehet,hogy elkapta őket.De lehet,hogy engem keres...rám vár...csak rám...vagy nem.Megfutamodtam.Elbújtam előlük.Félek.És ha rám leselkedik?Vagy a többiekre?Azt hiszi gyáva vagyok...HALLASZ GROG?JACK VISSZATÉRT!ITT VAGYOK!GYERÜNK,VÁRLAK!NEM FÉLEK TŐLED!ERŐSEBB VAGYOK NÁLAD!
-Hé Jack!-kiálltotta Mancs-Mi a fenét művelsz?!
-Semmit.Én mondtam nem szabad visszatérnem...csak a múlt...a kegyetlen múlt...Grog...és a mami.Meg White,Kleopátra,David és Antónia...
-Kikről beszélsz,Jack?-kérdezte Velori.
-A családom.Grog nagyapám,a kegyetlen tigris.Aki rávett,öljem meg a testvéreimet...még megbánja.
-Menjünk!Nincs veszély!-idegeskedett Mancs.Ő elindult,utána Velori,és mögöttük én.A madarak csicseregtek,és éreztem,hogy veszély közeleg.Nagy veszély.A családom veszélyben van...érzem.

Rengeteg idő eltelt,mióta visszatértünk a dzsungelbe.Velorival összejöttünk,és hamarosan vemhes is lett.Örültem,hogy apa leszek.De jobban vártam a Groggal való összecsapást.Egész nap gyakoroltam,hátha eljön a pillanat.Hónapok teltek el,mire Velori megellett.Világra hozott három kis csöppséget.Két fiút,és egy lányt.Közülük az egyik fehér tigris volt.Az ő neve lett Villám.A másik kettőnek Kíra,és Junior.
-Nagyon édesek!-mondta Velori.Mindegyik mohón szopizott.Egyik nap elmentem Manccsal vadászni,és sikerült is egy pettyes szarvast megfognom.
-Ügyes vagy!-kiáltotta nekem Mancs.körbenéztem,és éreztem valami furcsa szagot.Mintha...ez Grog lenne.Ledobtam az ételt,és elfutottam.Egy barlangban találtam rá,ahol ott volt a mami,meg a testvéreim.Mindegyik a földön feküdt.
-Grog...-mondtam.
-Nahát,nahát.Jack.De régen láttalak.Nem tudom hogy hol bujkáltál,de végre meg vagy.Nézd,a családod.Nem hiányoztak?
-Őszintén szólva...csak egy kicsit.De engedd el őket!
-Aztán mi lesz,ha nem?Elkapsz?Gyerünk,itt vagyok!
-Én nem erre készültem!
-Hanem?Velori?A kölykök?
-Honnan ismered őt?
-Velori...nem mondta?Egy kölyök,akit én neveltem.A kicsinyeid veszélyben!-amikor Grog ezt mondta,megjelent a barlang szájánál Velori,szájában a három kicsim.
-Velori.-morogtam-te egész végig neki dolgoztál?
-És mi van,ha igen?Ő mondta,hogy keresselek fel!Na és?
-Hát...Grog,figyelj...
-Mi az?Figyelek!
-Azt akarom mondani...-kezdtem mély,szomorú hangon-Kapj el a tudsz!Nulla lábos strucc!-azzal elfutottam,Grog pedig utánam.Én több kiló métert futottam,mire egy szikla szirthez értem.
-Na és most mi lesz?-kérdezte Grog,majd rám ugrott.Amikor én voltam alul,felkiáltottam:
-Tudod hogy ezt minek veszem?-erre Grog rám nézett-Játéknak!-nevettem,majd magam alá terítettem Grogot.Ő gyorsan leugrott rólam,és le akart lökni a hegyről.Ezt megtette,de én megkapaszkodtam a szélén.
-Most véged!-Belemart a karmomba,amikor valaki ráugrott.Egy fehér tigris.Ő volt White.
-Engedd el!-kiáltotta.
-Oké!-Grog levette rólam a mancsát,és leestem.Egy közeli szirtre estem,és elájultam.Később arra keltem,hogy valaki...jobban mondva valakik,mellettem ülnek.
-Anya...-suttogtam.
-Igen kicsim,itt vagyok!Nincs semmi baj.-mondta nekem a mami.Felkeltem,de nagyon fájt a jobb mellső lábam.Nem tudtam ráállni.
-Grog...utállak!

Felugrottam a sziklákon nagy nehezen,és felkerestem Grogot.Ott volt Velori is,a kölykökkel.Ők az egyik sarokban,Grogék pedig a másikba.Szegény kicsik a kemény betonon siránkoztak az anyatejért,amit nem adtak meg nekik.
-Jack...-kezdte Velori-te még élsz?Ez...ez hogy lehet?
-Úgy hogy igen...add át a kölykeimet,és nem bántok senkit.
-És mi lesz,ha nem?-kérdezte Grog.
-Úgy sem adnátok át...-azzal elindultam a kicsinyeimhez.Grog elém állt,hogy ne férhessek hozzájuk.De nekem nem állhatott az utamba...amikor odaértem hozzájuk,mindegyik keservesen sírt.
-Jól van gyerekek!Itt van a papi.Nincs baj!-mondtam nekik,majd felemeltem mind a hármat egyszerre.Kisétáltam a barlangból,mire megjelentek anyáék a közelben.Letettem a kicsiket a földre.
-Anya...vigyázz rájuk!El kell intéznem valamit...-azzal elindultam visszafelé.Grogot akartam elintézni.
-Grog...-suttogtam.A barlangban sötét volt,és mire észbe kaptam Grog már rajtam volt.Én lelöktem magamról,és elfutottam a hegyhez.Ott akartam végezni vele...összecsaptunk,harapdáltuk,karmolgattuk egymást.Bátornak éreztem magam,és amikor Grog ismét rám ugrott,én lelöktem magamról.Leesett a hegyről.Azzal vége lett.Visszatértem anyáékhoz.
-Hozzátok a kölyköket!Elviszem őket egy biztonságos helyre!-majd elindultam.Napokon keresztül sétáltunk,mire megláttam a jó öreg várost.Úgy terveztem,a kölykök itt nőnek majd fel.A biztonságos,veszély mentes állatkertben...

                                                                  VÉGE